Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

80 ISTVANYI GÉZA bírtok jogát,

88 vámjogát," esetleg nemességét, rokonságát

100 requisitio útjáfi bizonyíthassa. Éppilyen reqüisítiós eljáráshoz folyamodott a királyi procurator is bizonyos királyi jogok földerítése vagy megóvása céljából.

101 A requisitiót a nádor egyenesen a fél szóbeli kérésére eszközölte, külön királyi parancslevélre ehhez nem volt szükség. Néha azonban az uralkodó maga rendelt el congregatióban tartandó vizsgálatot valaminő bírtokjog bizonyítására.

102 A requisitio csupán akkor volt teljes értékű bizonyító eszköz, ha mindkét peres fél kérte annak lefolytatását. így „ínquísitio communis" erejével ért föl, egyébként — legalább is a felsőbb bíróságok előtt — csak az ,,ínquisitio simplex" értékével.

103 Éppen ezért, ha a király inquisitio lefolytatására küldött ki a megyének mandátumot, a megye helyettesíthette ezt requisitíós eljárással is. Nem küldte ki emberét a királyi mandátum értelmében, hanem a közgyűlésen kérdezte meg az esküdteket a requisitíós eljárás szokott formaságai között.

104 A requisitíós eljárás lefolyását a század végén kialakult formájában az oklevelek alapján szépen rekonstruálhatjuk.

105 A közgyűlésen megindított perben a fölperes, vagy aki valamilyen per megindítása előtt bizonyítékot óhajtott a maga számára beszerezni, fölkelt, előadta a tényállást és kijelentette, hogy „hoc vicecomiti, iudicibus nobilium iuratisque assessoribus dicti comitatus constaret evidenter", fölkérte tehát a nádort, ,,ut ídem vicecomes, iudices nobilium iuratique assessores, qualem de prímíssís scirent, per nos requisiti faterentur verítatem." A nádor ezután ,,per trínariam requísitionem legitímam" fölhívta a megye hatóságát és az esküdteket (a comes vagy az alispán csak az esküdteket), hogy feleljenek a föltett kérdésre. Azok erre visszavonultak, tanácskoztak, majd miután megegyeztek, ,,fíde eorum deo debíta mediante et fidelitate dominó nostro regi sueque sacre corone regié pro dícenda BS Anjou. III. 206. 1„ VII. 260. 1.; Zichy III. 301. 1.; Károlyi L 164. 1. stb. 99 Fejér IX. 3., 674., X. 2., 716. 1. 100 Bánffy L 250- és 470. 1. 101 Holub id. m. 186. 1. 102 Ld. Hajnik: Bírósági szerv. 301. 1, 103 U. o. 303. 1. 104 Hazaí Okmt. L 272. 1.; Zichy III. 102. 1. 105 Mindezt főként Hajnik alapján írjuk, (Bírósági szerv. 301, s köv, 1.)