Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

78 ISTVÁNYI GÉZA A requisitiós eljárást Hajnik az inquisitió egy fajtájának tekintette és „generalis inquisitió", „közgyűlési tudományvétel" néven foglalkozott vele.

ST Az „inquisitió generalis" elnevezés teljességgel ismeretlen a középkori szövegekben, mind az oklevelekben, mind a törvényekben. A Hármaskönyv sem tud róla, pedig ez az inquisitió fajtáival bőven foglalkozik. Az inquisitió generális kifejezés csak az újkorban kezd szerepelni, de másféle eljárást jelent, mint a „közgyűlési tudomány vétel".

88 Amit Hajnik és utódai „inquisitió generális" néven ismertetnek, a középkorban requisitió elnevezéssel különböztették meg éppen az inquisitiók különböző fajtáitól. Maga a requisitió főnév csak ritkábban fordul elő az oklevelek szövegében,

69 azonban az ige — „requirere" — úgyszólván mindig. Akármelyik ilyen testimontiális oklevelet vesszük kezünkbe, mindegyikben ott látjuk a stereotip kifejezést: „iudices nobiles et iuratos assessoreis super premissos requisitos habuissemus".

90 Semmi kétségünk sem lehet a felől, hogy ezt a most ismertetendő eljárást a középkorban requisitiónak nevezték, csak mivel a középkori generalis congregatiókkal együtt ez a bizonyítási eljárás is eltűnt, feledésbe ment a requisitió szónak ilyen értelmű terminus technicusként való használata. De még Werbőczinél is különbség van a requisitió és inquisitió kifejezés értelme között, Az inquisitió tanúval látást jelent, a requisitió pedig hivatalos kérdést, megkeresést.

91 Csak a XVIII. század jogi nyelvé87 Hajnik: Bírósági szerv. 286, és 300. s köv. 1,, ugyanígy Gábor Gyula id, m. 162, s köv, 1, 88 Az újkori generalis inquisitióra, mely „generaliter de totó aliquo loco, civitati, vei comitatu instituitur: an non v. g. íllic grassentur latrones", ld, Joannes Szegedi: Tripartitum juris Hungáriái lyrocinicum (Tyrnaviae, 1751) 412—413. 1, 89 „per nostram trinariam requisitionem" (Soproni I, 134, 1.), Ugyanez a kifejezés a Hajnik: Bírósági szerv. 301. 1. 6. és 7. jegyzetben felsorolt példákban. 90 Az általam átnézett tekintélyes számú anyagban mindössze két nyilvánvalóan ugyanattól a megyei írnoktól származó oklevél használja a ,,requirere" helyett az fl

ánquirere" igét. (Kállay Saec. XIV. No. 1230. és 1231., 1358, év,)A requírere-nek egyébként elég gyakran használt szinonimája az „interrogare" (pl. Anjou VII, 88, 1. és Kubinyi II, 131. 1.), de nem cserélik össze az inquírere-vel, ennek investigare a szinonimája. 81 V. ö, A Hármaskönyv jogi műszótárában az inquisitió, inquirere és a requisitió, requirere szavakat, (Kolosváry—Öváry: Werbőczy István Hármaskönyve. 3. kiad. Budapest, 1894.)