Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

A GENERALIS CONGREGATIO 75 tos képet nyerhetünk arról, hogy milyen bűntetteket tartottak hivatalból üldözendő bűncselekményeknek. Találunk a levelesítettek között notórius tolvajokat, orgazdákat, gyuj tógátokat, rablókat, hamis pénzverőket, hamis pecsét-készítőket, oklevél-hamisítókat.

65 Gyilkosok nem szerepelnek a proscriptiós listákon, a gyilkosságért való elégtételszerzést akkor még magánügynek tekintették. Ilyen ügyekben, általában a hatalmaskodások gyűjtőneve alatt összefoglalt különféle büntetőügyekben mindvégig megmaradt a magánvád, Utána a bizonyítás történhetett párbaj útján

60 vagy humánum testimonium

67 és eskü alapján,

68 de egyre gyakrabbá vált a requisitióval való bizonyítás,

69 amelynek első kezdetlegesebb formáját már az árpádkorban volt alkalmunk megfigyelni,

70 A hatalmaskodási ügyeket tulajdonképpen nem lehet különválasztani a mai értelemben vett polgári perektől- Az eljárás mindenütt azonos volt, az első időkben leginkább a már többször említett archaikus módon folyt le. A bizonyítás azonban lassan átalakult a modernebb anyagi bizonyítás felé. A párbaj a század középén eltűnt, 1358-ban pl. Hont és Nógrád megye közgyűlésén a fölperesek viszszautasítják a megajánlott párbajt, mondván, hogy ők „non ad factum duelli, sed sciscitandum veritatem premíssorum" jöttek a közgyűlésre,

71 A humánum testimonium és a puszta eskübizonyítás is megszűnt. Helyére lépett a requisitiós vagy az inquisitiós eljárás vagy az okleveles bizonyítás. A század második felében a régi bizonyítási módszerekkel úgyszólván sohasem találkozunk. Még a XV. században is előfordult azonban, hogy a tanúbizonyítás után — mint más bíróságok előtt — esküt ítéltek meg végső bizonyításul. Ha valaki a neki megítélt esküt nem tette le, elmarasztalták.

72 A polgári természetű ügyek között leginkább birtokpereket kezdtek a köztörvényszékek előtt. Azonfelül találunk itt zálogjogra, leánynegyedre, hozományra és hit65 Gábor id. m. 148. 1. 86 Dl. 3100.; Fejér IX. 1„ 547. 1. 67 Anjou III. 90. 1. 68 Anjou II, 19., III. 536. 1.; Zichy VI. 1. 1. 68 Hazai Okit. 196. 1.; Hazai Okmt. VII. 411. L; Kubinyi: Mon, Hung. fügt, (ezentúl: Kubinyi) II. 131. 1. 70 A requisitiós eljárásról alább részletesen lesz szó. 71 Kubinyi II. 208. 1. (idézi Török P. id. m, 25. 1.) 72 Zichy II. 575., VI. 1. 1.; Sztáray II. 108. 1.