Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

74 ISTVÁNYI GÉZA mását egyideig még követte a közönség közfelkiáltása, idővel azonban teljesen elmaradt, az ötvenes évektől kezdve mit sem hallunk róla. A publica proclamatio szere­pét teljesen átvették az esküdtek. A régí „lincselésszerü" 61 igazságszolgáltatás helyére egy meghiteltetett testület bírói tevékenysége lépett. A publica proclamatio és utóda, a megye hatóságának az esküdtekkel közösen tett hites vallomása az Anjou­korban is elsősorban vádló jellegű maradt. Ez a jelleg azonban az idők folyamán teljesen elmosódott. A gonosz­tevőknek kikiáltottak érthető módon sohasem jelentek meg a közgyűlésen, ahol esetleg mindjárt kivégezhették volna őket, Inkább elítélésük után próbáltak a királytól kegyelmet kérni. 62 A meg nem jelenést pedig a bűnösség elismerésének vették és mindjárt elítélték a vádlottat, nem idézték kétszer, háromszor, mint az árpádkorban. Éppen e miatt, mert a vádlottat a közvád alapján mindig rög­tön elítélték, lassan-lassan feledésbe ment, hogy az csak vád, utána a vádlottnak még joga lenne védekezni. 63 A publica proclamatiot, majd a megye hatóságának hites val­lomását teljesértékű bizonyítéknak tekintették, A nádor, illetve a comes már ennek alapján proscribálta a regis­trumban szereplőket. A levelesítés fej- és jószág vesztést jelentett, a proscri­báltat mindenkinek üldöznie kellett, bárkinek jogában állott elfogni, kivégezni vagy a megye hatóságának kiszol­gáltatni, sőt a bűnösök rejtegetéséért, segítéséért súlyos büntetés járt. Az elítéltek birtoka — éppúgy, mint az ár­pádkorban — a nádoré lett, hacsak az elítélt hozzátartozói bizonyos váltságért magukhoz nem váltották. Az elítéltek száma általában igen nagy volt, a század második felében többször a százat is jóval fölülmúlta. Előfordult az is, hogy egész falvak lakosságát bélyegezték meg. Nemeseket, papokat, diákokat, hospeseket, jobbágyo­kat egyaránt találunk a proscribáltak között, persze job­bágyokat a legnagyobb számmal. 64 A XIV. századi proscríptionalís levelekből már pon­61 Hegedűs Géza kifejezése, (íd, m, 53. I.) 62 Anjou III, 86. 1.; Hazai Okmt. IV. 380. Lj Soproni I. 358. 1, stb. 93 Még 1357-ben ezt írja Kont Miklós nádor: „qui quidem pros­cripti malefactores ... ad eandem crongregationeni nostrain venire, vei mittere et parere non curarunt," (Zalai Oklevéltár I, 573. 1.) 64 Mindezekre Holub id. m, 188. I.

Next

/
Thumbnails
Contents