Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.
A GENERALIS CONGREGATIO 61 meg, 56 vagy — ha közvad alapján történt az elmarasztalás -— a nádor, 57 A büntető perek másik csoportját a hatalmaskodási ügyek alkották. Az eljárás lényegében itt is ugyanaz volt, mint az előbbiekben, hiszen — mint már régen fölismerték — a középkori perjog nem ismert különbséget, nem hogy az egyes büntető perek, de a büntető és a polgári perek között sem. Bizonyos eltérések azonban a dolgok természete szerint kialakultak, A hatalmaskodásokat magánbűncselekményeknek tekintették, az ilyen perekben tehát csak magánvád volt. A publica proclamatio itt is előfordulhatott néha, de már egészen más szerepben: nem vádemelés, hanem a bizonyításnak egy módja. Nem automatikusan következik a magánvád elhangzása után, mint a közbűncselekményeknél, a publicus malefactorok ellen megindult eljárásnál történt, hanem csak akkor, ha az érdekelt fél kérésére a nádor megkérdezi a közgyűlés közönségét, A kezdetben tehát csupán közvádemelés szerepét játszó publica proclamatio — mint a karolíng rügeeljárás 58 — lassanként bizonyítási módszerré alakult át. Az árpádkorban azonban még csak megindult a fejlődés ebben az irányban, útját mindössze egyetlen adatunk jelzi: Rátót Lóránt nádor egy 1298. évi oklevele egy hatalmaskodási ügyben a közfelkiáltás eredményét már világosan testimoniumnak nevezi. 59 Az oklevélből kitetszik, hogy a „publica proclamatio"nak bizonyító „publica attestatió"-vá való átalakulása bizonyos mértékben az eljárást is megváltoztatta. A magánvád elhangzása után „quatuor iurati, 60 vídelicet (itt névfelsorolás következik) in fide eorum deo et regié corone debita sub vinculo ex commüni in generali congregatione regis extunc lato et alii universy nobíles per nos requisiti super premissa destructione Petri antedicti (=a vádlott) sue oraculo vive vocis retulerunt", hogy a vád igaz. A változás a régi árpádkori eljáráshoz képest az, 58 Hazai Okmt. II. 22, 1. és V. 63, 1. 57 Wenzel IX. 38. 1.; Hazai Okmt. VIII. 397. I. 5 " Ld. Brunner íd. m. II. 637. s köv. 1, és Schröder—Künssbarg: Lehrbuch d. deutschen Rechtsgesch. (Berlin u. Leipzig, 1922) 145. s köv, és 413 s köv, 1, 68 Zichy I. 89. 1. 60 E „quatuor iurati"-n a szolgabírákat kell értenünk, a generalis congregatiók esküdtjei csak az 1320-as években tűnnek föl. Iudioe^ iurati-nak nevezi Debreceni Dózsa bihari és szabolcsi coim.3s 1318. évi oklevele a szolgabírákat. (Anjou I. 462. 1.)
