Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

62 ISTVÁNYI GÉZA hogy a tanúságot tevők megesküdtek. A vádhoz erre nem volt szükség, sem Szent László idézett törvénye, sem a Váradi Regestrum idevonatkozó adatai, sem a generalis congregatiók oklevelei ilyesmiről nem beszélnek. Más oldalról nézve azonban az 1298. évi oklevélben szereplő eskünek már nem az a jelentősége, mint ami a „humánum testimonium"-nál volt. Amott az eskü az egész bizonyításnak a lényege: a tanuk nem vallomásukkal — hiszen ez úgyis csak formális volt, a tanúállító fél vallomásának szószerínt való utánamondásából állott — hanem a vallomás után kötelező esküvel bizonyították az érdekelt fél igazát.

61 A mi esetünkben azonban a szolgabírák a vallomás előtt esküdtek, és pedig nem arra, hogy valamelyik félnek igaza van, hanem, hogy ők az igazságot fogják elmondani. A lényeges, a bizonyító erejű tehát nem esküjük, hanem vallomásuk volt. Nagy előrehaladás ez az anyagi bizonyítás felé, Kezdetlegesebb formában ugyanaz az eljárás ez, ami az Anjou-kori generalis congregatiókon általánossá vált. Ez az ismertetett XIII, századi eset, hangsúlyozzuk, csak egyetlen, a későbbi fejlődésnek irány jelző je csupán, s így nincs jogunk ennek alapján általánosítani. Az árpádkorban, úgy hisszük, a tanúbizonyítás a congregatiókon is leginkább a régi módszerek szerint, a humánum testimonium alakjában folyt. Az erre vonatkozó első generális congregatióbeli adatunk ugyancsak 1311-ből való,

82 de utána több is következik. Semmi okunk sincs abban kételkedni, hogy a XIII. századi közgyűléseken is ez a fajta tanúbizonyítás dívott. Éppúgy valószínű azonfelül, hogy — mint még az Anjou-korban is megesett — párbajjal szintén lehetséges volt a bizonyítás, De találunk példát a büntető perekben — és ez már az új idők jele — oklevelek fölmutatásával való védekezésre is.

03 A legfejlettebb módszerek szerint, ha a megmaradt egy-két oklevél adataiból szabad ugyan általánosítanunk, a bizonyítás a bírtokperekben folyt. Oklevelek alapján döntöttek.

64 Ügylátszík azonban, hogy az oklevelek adatait itt is megerősítették a gyűlésen résztvevők közfelkiáltásával.

83 Általában a közfelkiáltás, a communitás akaratának 81 Hajnik: Bírósági szerv, 282. I. 62 Zíóhy I. 136. 1, 63 Hazai Okmt, V, 63. 1. 64 Fejér V. 2., 477. 1.; Hazai Okmt. VI. 360. 1. 65 Az oklevelek fölmutatása után: ,,ad hec tum maiorís íustitie