Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - SZEMLE - Istványi Géza: A párizsi városi levéltár rendezése / 347–350. o.

SZEMLE 347 szerint a tartományi történetkutatás fókuszának kell lennie, a városi levéltárra hasonló kulturális feladat vár a város történelmének feltárásában. A levéltári anyag vásárlásánál ez legyen a döntő szempont, ami kikapcsolja azt a lehetőséget, hogy a levéltárnokok egymással szemben adandó esetben konkurráljanak, tehát az árakat feleslegesen felhajtsák. Az 1934-ki jelentés megemlékezik arról a szükségmunka akcióról, melyet a kormány a szellemi munkások munkához­juttatása érdekében indított. Ennek nyomán a hágai levéltár­ban néhány kísegítőerőt alkalmaztak, akik egyszerűbb levél­tári munkára igen jól voltak felhasználhatók. A „Levéltári Közlemények" egyik korábbi évfolyamá­ban szóltunk a filmlevéltárnak a hágai birodalmi levéltár épületében eszközölt elhelyezéséről, amit minden tűzbizton­sági intézkedés megtétele mellett is kifogásoltunk. A ba­táviaí és a clevelandi hasonló intézményekben bekövetkezett robbanás óta, úgy látszik, Hollandiában szintén aggodalommal szemlélik ezt a helyzetet. Egyik képviselő végre a parlament­ben tette szóvá a dolgot, követelvén, hogy e fílmlevéltárt a birodalmi levéltárból kitelepítsék. Egy szigetet vagy más lakatlan helyet kért részére telephelyül. A miniszter kijelen­tette, hogy az ügyre a kormánynak gondja van, bizonyos tár­gyalások is folynak és ha nem is szigetre, de mindenképpen valami alkalmas pincébe vagy magánosan álló épületbe fog­ják áthelyezni. Kruger a pretoriai levéltár tisztviselője tanulmányútat tett Európában, honnan visszatérve úgy nyilatkozik, hogy délafríkai levéltáraik semmi lényeges részben nem külön­böznek az európai társintézményektől. Miklós ÖdÖn. A párizsi városi levéltár rendezése. — A párizsi városi és départementális levéltár mai alakjában a francia forradalom alkotása, Történetének kezdetei természetesen messze a közép­korba nyúlnak vissza, de csak az 1790, évi törvény állította fel. A városi levéltárhoz, mint külön intézményhez, 1791-ben azután hozzácsatolták a Seíne-département levéltárát is. Itt helyezték el a város és département területén nacionalizált egyházi és világi uradalmak levéltárát is, A forradalom idején felállított levéltár azonban elsősorban gyakorlati célokat szolgált, a város őrizetében a régi iratok közül csak a közigazgatás egyes ágaza­\ taí számára jelentős iratkötegeket hagyták meg, a csak történeti érdekű anyag javarészt az Archives Natíonales-ba került (így pl. a párizsi parlament hatalmas levéltára). Ez az elv később is érvényesült, amint az iratanyag a fenntartó hatóságok re­gtsztraturájából természetes módon szaporodott s a XIX. szá­zad folyamán többször is előfordult, hogy a csak történeti szem­pontból jelentősnek minősített iratcsoportokat az állami levél­tárba, vagy könyvtárba szállították. Az anyag szétválasztása azonban majd mindig szerencsés módon történt, az egy levél-

Next

/
Thumbnails
Contents