Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - SZEMLE - Istványi Géza: A párizsi városi levéltár rendezése / 347–350. o.

SZEMLE 347 szerint a tartományi történetkutatás fókuszának kell lennie, a városi levéltárra hasonló kulturális feladat vár a város történelmének feltárásában. A levéltári anyag vásárlásánál ez legyen a döntő szempont, ami kikapcsolja azt a lehetőséget, hogy a levéltárnokok egymással szemben adandó esetben konkurráljanak, tehát az árakat feleslegesen felhajtsák. Az 1934-ki jelentés megemlékezik arról a szükségmunka akcióról, melyet a kormány a szellemi munkások munkáhozjuttatása érdekében indított. Ennek nyomán a hágai levéltárban néhány kísegítőerőt alkalmaztak, akik egyszerűbb levéltári munkára igen jól voltak felhasználhatók. A „Levéltári Közlemények" egyik korábbi évfolyamában szóltunk a filmlevéltárnak a hágai birodalmi levéltár épületében eszközölt elhelyezéséről, amit minden tűzbiztonsági intézkedés megtétele mellett is kifogásoltunk. A batáviaí és a clevelandi hasonló intézményekben bekövetkezett robbanás óta, úgy látszik, Hollandiában szintén aggodalommal szemlélik ezt a helyzetet. Egyik képviselő végre a parlamentben tette szóvá a dolgot, követelvén, hogy e fílmlevéltárt a birodalmi levéltárból kitelepítsék. Egy szigetet vagy más lakatlan helyet kért részére telephelyül. A miniszter kijelentette, hogy az ügyre a kormánynak gondja van, bizonyos tárgyalások is folynak és ha nem is szigetre, de mindenképpen valami alkalmas pincébe vagy magánosan álló épületbe fogják áthelyezni. Kruger a pretoriai levéltár tisztviselője tanulmányútat tett Európában, honnan visszatérve úgy nyilatkozik, hogy délafríkai levéltáraik semmi lényeges részben nem különböznek az európai társintézményektől. Miklós ÖdÖn. A párizsi városi levéltár rendezése. — A párizsi városi és départementális levéltár mai alakjában a francia forradalom alkotása, Történetének kezdetei természetesen messze a középkorba nyúlnak vissza, de csak az 1790, évi törvény állította fel. A városi levéltárhoz, mint külön intézményhez, 1791-ben azután hozzácsatolták a Seíne-département levéltárát is. Itt helyezték el a város és département területén nacionalizált egyházi és világi uradalmak levéltárát is, A forradalom idején felállított levéltár azonban elsősorban gyakorlati célokat szolgált, a város őrizetében a régi iratok közül csak a közigazgatás egyes ágaza\ taí számára jelentős iratkötegeket hagyták meg, a csak történeti érdekű anyag javarészt az Archives Natíonales-ba került (így pl. a párizsi parlament hatalmas levéltára). Ez az elv később is érvényesült, amint az iratanyag a fenntartó hatóságok regtsztraturájából természetes módon szaporodott s a XIX. század folyamán többször is előfordult, hogy a csak történeti szempontból jelentősnek minősített iratcsoportokat az állami levéltárba, vagy könyvtárba szállították. Az anyag szétválasztása azonban majd mindig szerencsés módon történt, az egy levél-