Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - SZEMLE - Istványi Géza: A párizsi városi levéltár rendezése / 347–350. o.

348 SZEMLE tári testhez tartozó darabok jobbadán együtt maradtak. A XIX, században a levéltár elhelyezésében is teljességgel a gyakorlati szempontok uralkodtak, az anyagot nem őrizték egységesen egy helyen, hanem a levéltár tekintélyes résize szétszórva azoknak az ügyosztályoknak kezelésében maradt, melyeknek munkájuk közben szükségük lehetett rá. Ennek köszönhető, hogy midőn 1871-ben a párizsi Commune idején a forradalmi tömeg a városházát fölgyújtotta, a levéltár anyaga nem semmisült meg teljesen: a városháza épületén kívül működő hivatalok iratanyaga megmaradt. 1871 után kezdődik a levéltár új korszaka, ekkor fogtak hozzá a Quaí Henri IV-en az új levéltári palota megépítéséhez. Az épületében 1883-ban helyezték el a megmentett anyagot. Itt indult meg a hatalmas rekonstruálási munka, a tűzvész által elpusztult anyagnak lehető pótlása és a szanaszét szórt iratok összegyűjtése, rendezése. A levéltár vezetésében a gyakorlati szempontok mellett most már a tudományosak is érvényre jutottak. Az idők folyamán elkallódott anyagot vásárlás, ajándékozás útján igyekeztek visszaszerezni, megszervezték az egyes városi és départementálís hivatalok iratbeszolgáltatásának módozatait, különböző törvényes rendelkezésekkel elérték azt is, hogy a városi közigazgatás alá nem tartozó szervezetek, társaságok iratanyaga is bizonyos idő multán a városi levéltárba kerüljön. A rendezés a Franciaországban a XIX, század végén uralkodó elvek szerint történt, tehát a ,,respect des fonds" princípiumának figyelembevételével. Így pl. a város és a département levéltára és ezen belül az egyes hivatalos szervek iratai ma is teljesen elkülönítve őriztetnek. E szerint a párizsi levéltár hatalmas iratanyaga megmenekült attól az oly sok korábban rendezett francia levéltárat ért végzetes veszedelemtől, hogy iratállagának szerves részei szétdarabolódtak volna. Sőt az utólag visszaszerzett iratokat is igyekeztek — és igyekeznek most ís — származási helyükre visszajuttatni. A rendezésben az egyes levéltári testeken belül azonban szigorúan érvényesült a tárgyi elv, a francia levéltári szabályrendeletekben előírt ,,classement de cadre", annál is inkább, mert a legtöbb esetben teljesen hiányoztak a tűzveszélyben megsemmisült segédkönyvek. Ettől a rendezési elvtől az École des Chartes konzervatív légkörében fölnevelkedett levéltárosok ma sem akarnak eltérni, az újonnan befolyó iratanyag sem kerülheti el a minden francia levéltárra kötelező szkéma szerint való átrendezést. Az általunk vallott proveniencia •— vagy regísztratura — elv szempontjából nézve azonban a dolgot, a legutóbbi évtizedben Párizs városában is sokat javult a helyzet. Az egyes hivatalok irattári rendszerét, mint Andre Lesort, Párizs városának főlevéltárosa volt szíves velünk közölni, javarészt sikerűit összhangba hozni a levéltárban való elhelyezés rendszerével. A hatalmas rendezés és rekonstrukció, mintegy ötven esz-