Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - SZEMLE - Miklós Ödön: A holland levéltárügy 1934–35-ben / 344–347. o.

SZEMLE 345 tárügy színvonala ezekben az években nem süllyedt is jelentősebben, fejlődése megakadt. A tíz főbb állami levéltár főnöki állásai közül 1934-ben már Öt volt betöltetlen, s ezekhez a következő évben már egy hatodik is csatlakozott, A kisebb állami levéltárakban a két korábbi tisztviselő közül már évek óta csak egy látta el ez években is a tiszti teendőket. Ennek következtében a levéltárnoki tudományos munka egyrésze szünetelt, mert a megmaradtaknak elsősorban adminisztratív természetű munkát kellett végezniök. Más jelentések viszont az altiszti állások csökkenésével kapcsolatosan beállt technikai hiányokat (konzerválás, kötés stb,) panaszolják. A városi levéltárakban sem volt kedvezőbb a helyzet. Különösen feltűnő az az eset, amikor két kisebb város közösen óhajtott tartani levéltárost, de a meghirdetett pályázat, a levéltárnoki képzettséggel rendelkezők között is meglevő munkanélküliség és állástalanság ellenére, eredménytelen maradt. Nem csoda. Elképesztően csekély javadalmat kínált egyfelől a két város, másrészt ennek az összegnek felét is az állás betöltésével járó dologi tehernek jelezte. Sőt nagyobb városoknál is felmerültek hasonló tervek, amelyek pedig I, o. levéltárnokot kötelesek a törvény értelmében tartani, akinek munkakörét szorosan véve alig lehetne két intézmény között megosztani, A helyzet súlyos voltára mutat, hogy e jelentősebb városok egyike (Dordrecht) magasabb képesítéssel rendelkező levéltárost alkalmazott ugyan, de csak heti három napi szolgálati kötelezettséggel {lényegileg tehát félfízetéssel), míg a másik (Delit) a vezetőállást üresenhagyva, valójában annak helyén II, o, tisztet mint tudományos asszisztenst, tehát segéderőt alkalmazott. Mindkét helyen, tudomásunk szerint, számottevő középkori anyag van, így levéltári szempontból jelentős helyek. A tulipánok városa, Haarlem, pedig a városi könyvtár és levéltár vezetőségét szerette volna egy kézben egyesíteni, ami mindkét intézményre, de bizonyos anyagi szempontból főleg a levéltárra lett volna hátrányos. A levéltárnokok egyesületének határozott fellépésére a helyzetet egyelőre provizórikus megoldással megmentették, de meddig fog tartani ez az állapot, egyelőre kétséges. E pár szemelvény súlyos krízisről beszél, ami néhány éve még elképzelhetetlen lett volna, Egyetlen vigasztaló az a reménység, hogy be fog válni Fruin jóslata, amely szerint a holland levéltárügy szilárd alapvetése a legnehezebb körülmények között is biztosítja a további fejlődést, mihelyt a viszonyok megjavulnak. Amint közismert, a levéltári katalógusok kinyomtatása is szünetel, holott eddig az állami és nagyobb városi levéltárak, mihelyt elkészültek velük, nyomdába adták. Most állami viszonylatban az illetékes miniszter ígéretet tett, hogy adandó alkalommal és a helyzet javulásával mérlegelni fogja