Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - SZEMLE - Miklós Ödön: A holland levéltárügy 1934–35-ben / 344–347. o.

346 SZEMLE közreadásukat. Viszont örvendetes, hogy egyes városok, mint pl. Arnhem, megtalálták a módját levéltári katalógusok kiadásának. Panaszkodik a jelentés arról, hogy az egyesület kebelében felmerülő tudományos irodalmi tervek nehezen válnak valóra. Így 1900 óta vajúdik egy paleográfiai kézikönyv terve, melynek kapcsán 1911-ben kiadott atlasz csalódást hozott. A kortani kézikönyv hasonlóképpen nem az egyesület közreműködésével valósult meg, de kétségkívül annak kezdeményezése nyomán most, több mint 30 év múlva, Fruin tollából, kinek elismerését fejezte ki az egyesület, Erősen érezhető egy levéltári tájékoztató hiánya, mely a főbb állami és városi levéltárak anyagát legalább nagy vonásokban ismertetné, sajnos azonban, amint a jelentés megállapítja, az állami levéltári tisztviselők adminisztratív elfoglaltsága miatt egyelőre szó sem lehet ilyesmiről. A városi levéltárnokok alosztálya azonban legalább a városokra nézve tervbevette egy ilyen munka kiadását, amely a. jelek szerint már készülőben van. Felveti végül az 1934-ki jelentés azt a kérdést, vájjon hogyan használja fel a levéltárnok azokat az összegeket, amelyek a levéltár gyarapítására rendelkezésére állnak? Ennek kapcsán előtérbenyomul ugyanis a másik, mi legyen a levéltárnok álláspontja a levéltári anyag gyűjtésével szemben? Különösen a mostani viszonyok között a rendelkezésre álló összeg rendszerint igen kicsiny. Ezt az összeget is lehet azonban eredményesen hasznosítani, ha a levéltári anyag gyarapítása tekintetében kizárólag arra a térre szorítkozna, melyre a szóbanforgó levéltár köre kiterjed. Mivel pedig a törvény ma már pontosan meghatározza ezt, nyilvánvaló, hogy a levéltárak egymásközti versengésének semmi értelme nincs. Ha tehát valamely ilyentermészetű hivatalos anyag kerül elő, az esetben a felajánlható összegnek nem szükséges túlzottnak lenni. Másként áll az eset, ha a levéltári anyagot magánlevéltárak megszerzésével kívánják növelni, Ezt a kérdést a „Handleíding" nyitvahagyta. Az egyesületben korábban vita tárgya is volt. A levéltárnokok egyrésze ellenezte a megszerzésüket, azzal indokolván, hogy a levéltár (archíefdepot) szorosabb fogalma kizárja ezt. A másik rész a levéltár fogalmát tágította azzal, hogy a levéltár mindazt a forrásanyagot felölelni hivatott, amely az állam, valamely tartomány vagy város történetére vonatkozik. Ebben az értelemben a levéltárnoknak gyűjtőnek is kell lennie, állapította meg az elnök, dr. Moll, de ebbeli minősége a múzeumokkal szemben korlátozott. A maga hatáskörébe eső magánlevéltárak megszerzése tehát hivatali kötelessége, miként egy helyi vonatkozású történelmi könyvtár és hasonlóan egy metszetgyüjtemény (prentenverzameling) felállítása. A tartományi levéltárnak Fruin