Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - SZEMLE - Jánossy Dénes: Az amerikai levéltárnokok második országos kongresszusa / 341–344. o.

342 SZEMLE szagos kongresszus keretében adhassák át rendeltetésének» továbbá, hogy az Unió különböző részeiről összesereglett levéltárnokoknak egyúttal alkalmuk legyen a levéltárügy terén hasznosítható technikai eredményeket, amelyekkel az új épület büszkélkedik, a helyszínen tanulmányozni. A kongresszus különben próbaköve volt a levéltárnokok: összetartásának is. Az egyesület tagjaínak többsége ugyanis az Unió keleti felében tölti be hivatását és ezért tetemes költségébe és fáradtságába került, hogy a középnyugaton tartott: kongresszuson résztvegyen. Az összetartás gondolata azonban diadalt aratott, mert a tagok többségének megjelenése a kongresszus jelentőségét nagy mértékben emelte. A gazdag programm a levéltárügy személyi és tárgyi problémáit egyaránt felölelte. Mindenekelőtt a levéltárnokképzéssel foglalkozván, az a felfogás alakult ki, hogy az Unióban is végleg szakítani kell azzal a rendszerrel, mely eddig lehetővé tette, hogy könyvtárnokok levéltárak őrzésével is foglalkozzanak. Ami pedig a levéltárnokok elméleti képesítését illeti, azt a kongresszus — az európai analógiákra támaszkodva — a bölcsészeti (történeti és történeti segédtudományok) illetve a jogtudományi tudorságban jelölte meg. A fogalmazási szolgálatot végző ú. n. I, osztályú levéltárnokokon kívül azonban — az általános amerikai tapasztalat szerint — szüksége van minden levéltárnak ú. n, II, osztályú levéltárnokokra is, akiknek elméleti képzettsége csak az egyeteminél alacsonyabb college-tanulmányokra terjed ki, Ez utóbbiak a Master of Árts fokozat elnyerése után a levéltárakban annyira nélkülözhetetlen technikai munkákat végzik. Ezenfelül felmerült még az a gondolat is, hogy kívánatos volna az ifjúságot már a középiskolákban a levéltár- és könyvtárügy alapelemeiről tájékoztatni. A szakképzés szempontjából különben egyhangúlag helyeselték azt a programmot, amelyet a levéltárnokok képzésére alakult országos bízottság (Committee for the Training of the Archivísts in the U. S.) a következő alapvető tanulmányokban jelölt meg: alkotmány-, jogés köztörténet, továbbá nyelvismeret. A vitát Mr, S. J. Buck, a washingtoni Nemzeti Levéltár osztályvezetőjének felszólalása zárta le. Előadta, hogy az országos bízottság által megállapított elvek alapján a newyorki Columbia egyetemen külön kollégiumot hirdetett azok részére, akik egyetemi tanulmányaik befejezése után a levéltárnoki pályán óhajtanak elhelyezkedni, Eddigi tapasztalatai szerint az elméleti tanulmányokon és a nyelvismereteken felül a gyakorlati szakképzésre is nélkülözhetetlenül szükség van. Erre igen alkalmasnak bizonyult a próbaszolgálat, amelyet a gyakornokok legcélszerűbbén a Nemzeti Levéltárban, Washingtonban végezhetnek, A levéltárüggyel kapcsolatos előadások és hozzászólások során különösen a rendezés nehéz problémái körül merültek