Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Tóth András: Steier Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848–49-ben. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez) Budapest, 1937. / 333–335. o.

IRODALOM 333 ján keresztül a királyi kancellária hatása szemmel látható. Közrejátszottak azonfelül természetesen a XVI. században bekövetkezett kulturális és politikai változások is, az írásbeli művelődés nagyarányú kiterjedése és sokszerűsödése, A fejlődés azonban nem mehetett végbe hirtelen; lassú, folyamatos átalakulásról van szó. János Zsigmond kancelláriája inkább még csak külsőségeiben mutatja a XV, századi királyi kancellária hasonmását, A belső munka még át van szőve a régi hagyományok rendszertelenségeivel, még eléggé szervezetlen, A fejedelmi kancelláriából koraújkori értelemben vett hivatal csak a Báthoryak alatt, Berzevíczy és Kovacsóczi kancellársága idején vált, Csáky Mihálynak, János Zsigmond kancellárjának korszakában a hatásköri differenciálódás, az írásos ügyvitel szabályos menete csak kialakulóban van. A meghatározott munkakörű irányítást végző állandó tisztviselők mellett rengeteg ad hoc alkalmazott nótárius és írnok végzi az írásbeli munkát, A kancellária kettős tagozodású, A nagy kancellária a kancellár személyes irányítása mellett elsősorban a fejedelmi adminisztráció írásos ügyvitelét intézi (hogy ebben az adminisztrációban a kancelláriának milyen aktív szerepe volt, nem vizsgálja P-), a kis kancellária pedig az ítélőmester vezetésével a fejedelmi ítélőszék írásszerve, P, disszertációja diplomatikai munka. A kancellária kormányzattörténeti, társadalomtörténeti szerepével nem foglalkozott, A témát — ezt nem hibaként említjük — csak diplomatikai szempontból nézte, azt vizsgálva, miként jöttek létre az íratok és oklevelek, mi volt és hogyan folyt az írásbeli munka a kancelláriában, milyen változások történtek abban, P, ezek szerint jól megoldotta feladatát, legfeljebb itt-ott gondolatmenete vezetését kell kifogasolnunk, Istványí Géza« Steíer Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848—49-ben. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez.) Budapest (Magyar Történeti Társulat), 1937. 8°. I.: 670 old. II.: 787 old. — S. az 1847/48-as országgyűlés kezdetétől a szabadságharc leverése utáni új politikai rendszer működésének megindulásáig fest részletes képet a tótság nemzetiségi fejlődéséről. Művének első kötetében az események összefoglaló előadását, a másodikban az iratokat olvashatjuk, azonban a kevésbbé fontos vagy az összefoglaló részt szervesen kiegészítő iratoknak és adatoknak (különösen az irodalmiaknak) az első kötetben is bőséges helyet juttatott. Művének összefoglaló része három nagy egységre oszlik; egymástól erősen eltérő jellegük miatt külön-külön fogunk megemlékezni róluk. Az első rész (I—

III. fejezetek) a fegyveres összeütközések megindulásánál záródik. S, ebben a részben a rendelkezésre álló adatok bőséges felhasználásával nyújt képet nemcsak a Sturék vezetése alatt álló tótság politikai működéséről, hanem az egész Monarchia — különösen pedig szláv-