Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Istványi Géza: Pécsi Anna: Az erdélyi fejedelmi kancellária kialakulása és ökleves gyakorlata 1571-ig. Budapest, 1938. / 332–333. o.

332 IRODALOM első gyarmatosok szociális és gazdasági viszonyainak is szinte kimeríthetetlen forrása. Különös figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a jogszolgáltatás — a helyi szokásjog kialakulásához képest — államonként különbözőképen fejlődött, melynek szintetikus feldolgozása az összehasonlító jogtörténetírás hálás feladatai közé fog tartozni. Ezídőszerint New York, New Jersey és Maryland államok haladnak a jogtörténeti kutatás élén, de a munka még csak a részletkutatások eredményeinek közlésére szorítkozik. Az Amerikai Történelmi Társulat kezdeményezésére már napvilágot látott néhány jogtörténeti aktapublíkácíó, de az általános szintézis ideje még nem érkezett el. Az angol jogtörténetírás magas színvonala kizárólag annak köszönhető, hogy a londoni Public Record Office, továbbá a British Museum, a Líncoln's Inn, a cambridgei és oxfordi egyetemek különös figyelmükre méltattak minden írott forrást, mely az angol jogszolgáltatás emlékeiből fennmaradt. Ezt kell szem előtt tartaniok az amerikai állami levéltáraknak is, ahol a jogszolgáltatási szervek levéltárait összpontosítani kell, hogy minél szélesebb mederben lehessen az amerikai jog-, művelődésés gazdaságtörténet alapjait lerakni. Jánossy Dénes. Pécsi Anna: Az erdélyi fejedelmi kancellária kialakulása és okleveles gyakorlata 1571-ig. Budapest, 1938 8° 87 1. — Örvendetes jelenség, hogy a világháború óta színvonalban is, mennyiségben is mindjobban föllendülő diplomatikai irodalmunk egyre nagyobb kedvvel fordul az újkori témák felé. Középkori írásbeliségünk képe, legalább leglényegesebb, legfőbb vonásaiban, már tisztán áll előttünk. Következik tehát az ismeretlen újkori területek földerítése. A középkori viszonyok vizsgálatában kialakult biztonságos, szinte exakt módszerek itt sem hagynak cserben, mutatis mutandis itt is kitűnően alkalmazhatjuk őket, mint P. disszertációjának eredményei is mutatják. Az újkori diplomatika beletorkollik a hivataltörténetbe, a hivatalos ügyvitel, ügyintézés történetébe, elkíséri az írást a kezdetlegesebb ügyvitelű középkori kancelláriából a rendszeres ügyviteli szabályzattal dolgozó modern hivatalokig. P. disszertációja éppen egy ilyen átmeneti korszakot vizsgál, mikor az erdélyi kancellária kialakulásának korszakát tárgyalja. Merőben diplomatikai módszerekkel, oklevél-, aktaösszehasonlítás, pecsétvizsgálat, kancelláriai jegyek, aláírások vizsgálata által oldja meg feladatát, Segédkönyvek, kancelláriai utasítások és egyéb ilyesféle források hiányában nem is járhat el másként. Lépésről-lépésre mutatja be, hogy a még egészen középkorias, feudális színezetű erdélyi vajdai kancelláriából Szapolyai János, Fráter György, majd Izabella korszakának fejlődésén keresztül miként alakul ki az 1560-as években a fejedelmi kancellária, János Zsigmond kancelláriájának szervezete, írásos ügyvitele, már sokkal szélesebb körű és modernebb, hivatalszerűbb, mint a vajdai volt. S itt Szapolyai János kancellária-