Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Miklós Ödön: De Kok, D.: Kranten in de archieven? (Újságok levéltárban?) Nederl. Arch. blad. 42. évf. 1934–35. / 316–317. o.

316 IRODALOM tulajdon címen levéltára részére követelte a végrendeletet. E perhez kapcsolódott az árvereztető családnak az Anderson Galleries ellen indított keresete is a vételár kifizetése érdekébenAz árverési csarnok természetesen hajlandónak nyilatkozott a vételárnak az árvereztetők kezeihez való kiszolgáltatására, ha a perben illetékes newyorki törvényszék az árvereztetők tulajdonjogát megállapítja. Fellebbezés folytán e perek a newyorki legfelső törvényszék elé kerültek, mely Georgia államot keresetével elutasította. Ugyanis ez utóbbi államban fennálló joggyakorlat szerint a jogszolgáltatási szervek nem voltak felhatalmazva az eredeti végrendeletek visszatartására, illetve őrizetére, hanem csak azoknak hivatalos lajstromozására. Ez esetben tehát az állam tulajdonjoga nem volt megállapítható, Egyébként a jelenlegi tételes jogszabályok értelmében az Egyesült Államokban mind a szövetséges kormány, mind az államok jogosítva vannak arra, hogy a köztulajdon bármely részét — tehát a közhatóságok működéséből származó levéltári anyagot is — törvényes úton visszakövetelhessék, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen levéltári anyag milyen hosszú időn át volt valamely természetes vagy jogi személy birtokában, E szempontból ugyanis az angol jognak az a klasszikus tétele irányadó, hogy „the time runneth not against the King" ,,az idő nem múlik az uralkodó érdeke ellen", vagyis más szóval, az állam tulajdonjoga nem évülhet el. Ez az álláspont jutott implicite kifejezésre a washingtoni legfelső bíróságnak egy 1938 április havában hozott döntvényében is, amelyben kimondta, hogy egy külföldi állam e jogcímen nem perelheti az Egyesült Államokat, mert vele szemben már érvényesül az az elévülési határidő, amelyet a tételes jogszabályok az Unió különböző államaiban — a territoriális jogfejlődéshez képest — különböző időtartamban állapítottak meg. Jánossy Dénes, De Kok, D,: Kranten ín de archieven? (Újságok levéltárban?) Nederl, Arch. blad. 42, évf. (1934—35.) 80—82. 1. — A szerző néhány éve cikket írt, melyben mellékesen megemlítette, hogy az újságlapok, illetve abból kivágott részek felragasztásának nem barátja. Most ennek kapcsán azt a kérdést intézték hozzá, hogy mi a felfogása az olyan űjságlapgyüjteményről, melyet közérdekű célra állítanak össze? A kérdésre adott feleletben azon a véleményen volt, hogy újságok általában nem tartoznak a levéltárak állagába, onnan azonban teljesen kizárni sem lehet. Létesülhet ugyanis olyan levéltár, melynek szerves alkatrészeként szerepel egy vagy más okból valamely újsággyüjtemény, illetve a belőle kivágott részek. Óva int azonban attól, hogy ilyeneket felragasszanak, mert lényegileg minden folyékony, vegyi összetételű ragasztóanyag veszedelmes lehet az újságpapír anya-