Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Jánossy Dénes: Adams, Randolph G.: The character and extent of fugitive archival material. The American Archivist, Vol. II., No. 2. 1939. / 313–316. o.

IRODALOM 313 Ennyit a gyűlésen történtekről. Ezután a cikkíró komentárjaí következnek, Kifejti, hogy csak örülni lehet annak, hogy a tárgyalás teljesen jogi alapon indult meg és folyt tovább. A rábeszélésről szóló ellenvetés nem tudott győzni, mert a rábeszélés semmi módon sem helyettesítheti az állami szervek kényszerítő erejét; a múlt tapasztalata bizonyítja ezt a legjobban, Természetes azonban, hogy a törvényes szabályozásnál a megfelelő elővigyázattal kell eljárni, mit erős jogi szempontok (a magántulajdon szabadsága korlátozásában halárok között kell maradni) és meggyőző gyakorlati meggondolások is tanácsolnak (a törvény rendkívüli szigora ugyanis -végzetszerűen ahhoz vezetne, hogy kibújjanak alóla, különösen, ha a szankciója — miként nem is lehetne másként ez esetben — nem lenne sem súlyos, sem pedig könnyen alkalmazható). A meghozandó törvényes rendelkezéseknek tehát arra kell törekedníök, hogy a magánlevéltárak tulajdonosainak kötelezettségeit inkább a tűrésben (patí) mint a tevésben (facere) összpontosítsák, ez utóbbit lehetőleg arra redukálva, hogy a levéltár szükséges bejelentését el ne mulasszák. Erre vezet egy másik meggondolás is, az tuniillik, hogy a levéltárügyben a ,,tevés" leggyakrabban olyan különös ismeretek birtokához van kötve, amelyeket alkalmasint nem lehet akárkinél feltételezni, még akkor sem, ha valakit egyébként a középszerűség felett álló, kultúrált embernek tarthatunk. Végül arra mutat még rá a cikkíró, hogy különös gondot kell fordítani a hozandó tételes törvényben a levéltár fogalmának pontos megállapítására, ami a levéltár meghatározásában fog kifejezést nyerni- Szerinte a törvénynek csak a levéltár fogalmában már meglévő jogi állapotot kell felismernie és a tételes jogi rendszerbe bevezetnie, tuniillik azt az egyesítő és feloldhatatlan köteléket vagy kapcsolatot, amely a levéltár darabjait egymáshoz fűzi. Ennek felismerése logikusan vezet tovább a levéltár oszthatatlanságának elvéhez is, mert károsítás és megcsorbítás nélkül nem lehet elválasztani egymástól oly részeket, melyek kölcsönös kapcsolatban és vonatkozásban állnak egymással s együtt adják a levéltár teljességét, a levéltár fogalmának megfelelő dologösszességet. Nagymihályí István. Adams, Randolph G,: The Character and extent oí íugítíve archivál matériái. The American Archivist, April, 1939 vol. II, No, 2, — Minden levéltárrendezésnél megoldásra vár annak megállapítása, hogy mekkora a hiányok terjedelme és hogy milyen módon volna lehetséges a hiányzó archiváliákat felkutatni. Ez utóbbi szempontból mindenekelőtt tudnunk kell, hogy kölcsönzés útján adattak-e ki a levéltárból egyes iratok, amelyek aztán nem kerültek újra vissza eredeti őrzési helyükre, vagy pedig nyomtalanul tűntek el a levéltárból, mely utóbbi