Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Jánossy Dénes: Newsome, A. R.: Uniform state archival legislation. The American Archivist, Vol. II. No. 1. 1939. / 309–310. o.

310 IRODALOM jogegység előmozdítására kiküldött biztosok nemzeti tanácsát (The National Conference of Commissíoners on Uniform State Laws) a levéltári törvényhozás egységesítésének szükségességére is felhívná. A jogalkotás irányelveit pedig az Amerikai Levéltárnokok Egyesületének kell megállapítania, amelyek alapján a jogegységnek minden államban való kialakulására kellene törekedni. Ha az egyes államok levéltári jogalkotásának mai állását vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy csak 33 államban történt eddig törvényhozási úton intézkedés állami levéltárak felállítására- Ezen alapvető szervezéstől eltekintve, a levéltárügy felett való felügyelet kérdése még mindig megoldatlan, amelyet ezídőszerint különböző állami szervek gyakorolnak. Ami pedig a folyó közigazgatáshoz már nem szükséges iratoknak az állami levéltárakba való beszállítását illeti, e 33 állam közül is csak összesen négyben, Kentucky, Maine, New Hampshire és Oregon államokban történt eddig törvényhozási úton való gondoskodás az irattáraknak az állami levéltárakba való kötelező beszállítására. Rendszerint a levéltárak vezetőinek egyéni kezdeményezésétől és agilitásától függ, hogy meg tudják-e győzni a kormányhatóságokat az elévülés határán túleső irattáraknak közérdekből való átengedésére. E téren ugyanis a legnagyobb ingadozás mutatkozik. Míg egyes államok már a 3 évnél idősebb irataikat hajlandók az állami levéltáraknak átengedni, mások viszont a 100 évnél idősebb Íratok visszatartásához is ragaszkodnak. Ennélfogva minden államban nemcsak az állami levéltár felállítására, hanem a levéltári felügyelőség megszervezésére is szükség van, melynek a törvényhozástól felhatalmazást kell nyernie, hogy az egyes államok sajátos viszonyaihoz mérten a levéltárügy szervezésével és a levéltármentéssel kapcsolatos intézkedéseket hivatalból megtehesse. Nagy eltérés mutatkozik még az Unióban a majdan levéltárrá váló irattárakkal kapcsolatos technikai kérdésekben is, amelyek azonban a levéltárak biztonsága szempontjából igen nagy fontosságúak. Eddig ugyanis csak az államok egy negyedében történt rendeleti úton gondoskodás időálló papír, tinta és írógépszalag kőtelező alkalmazására. Az íratok selejtezése terén sem alakult ki eddig egységes álláspont. A tanulmány szerzője határozottan szembefordul Hilary Jenkinsonnak, a londoni állami levéltár igazgatójának azon felfogásával, hogy a kiselejtezendő iratok kijelölésére elsősorban a közigazgatási szervek illetékesek, A szerző felfogása szerint — igen helyesen — a selejtezést csak az illetékes állami levéltár előzetes hozzájárulása után volna szabad a közigazgatásnál végrehajtani. E megállapításához aztán még azt is hozzáfűzi, hogy ilyen esetben is kívánatos volna az egész anyagot lefilmezni és ezzel az utókor számára megmenteni. Jánossy Dénes«