Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Fára József: A levéltárvédelem a vármegyében / 27–36. o.

30 FÁRA JÓZSEF miként erre Pest vármegye megszívlelendő példát adott — az irattáraknak az idők folyamán levéltárivá megérlelődő anyaga önműködőlég, szinte észrevétlenül, zökkenő nélkül menjen át a levéltárba, mintha ez az egységes szervezet egy részének csak a helycseréje lenne, egyik helyiségből a másikba a nélkül, hogy szervezett egysége ezzel a folyamattal megbontatnék. Az irattárak anyagának levéltári felügyelet alá való helyezése részben már rendeletileg kezd is megvalósulni, amennyiben a selejtezéssel kapcsolatos újabb kormányhatósági intézkedések az irattárak selejtezésének a vezetését kimondottan a vármegyei levéltár vezetőjére bízzák- De a felügyelet kérdésének a megvalósítása egyébként sem okoz és nem is okozhat nehézséget. Minden vármegye alispánjának módjában áll ezt saját hatáskörében törvényadta jogával élve megvalósítania, mert hiszen mi egyéb szükséges, minthogy az időközönként kiadandó ügybeosztásban a vármegyei levéltárnok ügykörét kíbővítse s az irattár személyzetének és anyaga kezelésének a felügyeletét és ellenőrzését a vármegyei főlevéltárnok ügykörébe utalja. A feladat ezzel a törvényen alapuló alispáni intézkedéssel gyökerében megoldható és meg is oldandó. A központi levéltárral kapcsolatos harmadik kérdés a járási levéltárak kérdése. A járások a vármegyei központ végrehajtó szervei, azok útján vezetődik, zajlik le a megye életének legjava része, így tehát a járási irattárak anyaga a legszorosabban belekapcsolódik a vármegye központi közigazgatási irattárába. Ezért megoldandó a járási irattárak sorsának kérdése is, A nemesi vármegyében kimondott járási székhelyek és székházak nem voltak és a járási főszolgabírák saját úri házukban rendeztek be egy-egy szobát kancelláriának. Külön irattárat vagy levéltárat természetesen nem tartottak fenn, mert irataik egy részét — leginkább a bírói tevékenységgel kapcsolatos iratokat — amúgy is beszolgáltatták a vármegyének, az egyéb tevékenységükre vonatkozó iratok pedig nagyrésze barátságos, családias hangú levelezés volt. A Bach-korszak volt az, amely megteremtette a járási irattárakat és a kiegyezés utáni idők fejlesztették tovább, így tehát járási irattárakról és irattári anyagról csak a XIX, század második fele óta beszélhetünk. A legtermészetesebb megoldás — amit sok vármegye