Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Nagymihályi István: Cencetti, Giorgio: Sull'archivio come „Universitas Rerum”. (A levéltár mint a dolgok összessége) Archivi, Serie II., Anno IV. 1937. / 305–309. o.

IRODALOM 307 «gyes okmányok és levéltárak kereskedés tárgyát képezik, inert adás-vételi értékük ilyen esetben sem okmányszerű lényegükből ered, hanem más, attól idegen véletlenből (pld. az okmányolt tény érdekességéből,) d) Nincs akadálya a könyvtár szétosztásának, ami csökkenti ugyan gyakorlati hasznosságát, de nem csorbítja lényegét, míg ellenben egy levéltár megosztása vagy szétosztása, amely a fennálló szükségszerű kötelék vagy kapcsolat összetörését jelenti, magával hozza a levéltárnak, mint olyannak szétrombolását és azt kézíratok vagy kézírások gyűjteményévé alakítja át, E megfontolások alapján megállapíthatónak tartja a cikkíró a levéltár fogalmát, s ezt a következő meghatározásban foglalja össze: „Levéltárnak nevezzük a valamely intézmény vagy egyén által céljai elérésére, vagy működése kifejtésére Tníldött és kapott iratok összességét", A meghatározásból kihagyta az iratok rendjének megkövetelését, mert szerinte az egyrészt úgyis bennerejlik abban a szükségszerű kötelékben, amely a levéltár iratait keletkezésük óta egyesíti, s amit az a kitétel is eléggé kifejez, hogy „általa küldött és kapott iratok Összessége", másrészt pedig a rendnek különös hangsúlyozása által nem akarja a levéltár fogalmából kirekeszteni azokat a levéltárakat sem, amelyek jelenleg esetleg rendezetlen állapotban vannak. Nem tartja szükségesnek az iratok megőrzésének a definícióba való felvételét sem, mert ahol az hiányzik, ott tulajdonképpen iratok és levéltárak sem lehetnek; nem szükséges szerinte a „hivatalos" iratok megjelölése sem, mert nem csak közhivatalok alkothatnak levéltárakat, Fogalmi szempontból tehát nincs különbség köz- vagy magánlevéltár között, de különböző jogi természetük miatt mégis különbséget kell tenni közöttük, A magánlevéltárak között is lehetnek oly fontosságúak, hogy megmaradásuk és fenntartásuk közérdeket képez, így oltalmuk és felügyeletük a közjog birodalmába lép. A közlevéltárak között legelső helyen állnak természetesen az állami levéltárak, melyek a központi és helyi állami szervek iratait őrzik. Ezek az iratok, függetlenül nagyobb vagy kisebb régiségüktől, minőségükben különböznek minden más irattól és kétségtelen, hogy tulajdonosuk az állam, s hogy közhasználatra vannak rendeltetve. Az olasz állami levéltárak 1911. október 2-án alkotott 1163. sz. szabályzatának 76. §-a ez iratokat kifejezetten is az állam vagyonának nyilvánította. Ebből az is következik, hogyha ilyen íratok más valakinek a birtokában lennének, azokat az állam visszakövetelheti, sőt tartozik visszakövetelni, A városok (községek) és tartományok levéltárai ugyanezen okokból ugyancsak a közhasználatra rendelt javak közé soroztatnak, de jogi természetük kissé különböző lesz azon felügyeleti jognál fogva, 20*