Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Nagymihályi István: Cencetti, Giorgio: Sull'archivio come „Universitas Rerum”. (A levéltár mint a dolgok összessége) Archivi, Serie II., Anno IV. 1937. / 305–309. o.

\ 308 IRODALOM melyet felettük az állam gyakorol (lásd az említett szabályzat 73. és 74. §§-ait). Egészen más a helyzet a magánlevéltáraknál, A cikkíró azt a levéltárat tekinti magánlevéltárnak, amely oly egyénnek v. szervnek ténykedéséből keletkezik, aki nem végez közfunkciókat, E téren olaszországi viszonylatban azon idők levéltárai ismét külön elbírálást kívánnak, amelyekben a ,,físcus"-nak és az „aerarium"~nak még nem voltak határozott határai, amikor egyes családok lényeges alkatelemét képezték egyes városok igazgatásának. Ily esetekben méltánytalan, lenne az államnak visszakövetelési jogot tulajdonítani (ami egyébként ellenkeznék a dologösszesség egységes köteléke iránt megkövetelt tisztelettel is), másrészt a tulajdonosnak sem hagyhatjuk meg a teljesen korlátlan tulajdonjogot (íus utendi et abutendí), amelyet egyébként egy törvényhozás sem enged semílyen tulajdonformának sem s azért az ilyen vegyes jellegű iratok elpusztításáért elméletileg felelnie kell a tulajdonosnak az állammal vagy várossal szemben, amelynek egy~ napon szüksége lehet azokra. Ezenkívül a tulajdonos rendelkezési jogát korlátozni lehet azzal az állami oltalommal, amelyben a tudományos levéltári kutatást részesítik. Igaz ugyan, hogy a tudományos érdeklődés nem képez alanyi jogot és törvényes érdeket sem, s mint ilyen nem kell oltalomban részesülnie olyan államban, amelynek működése kimerül a jog oltalmában. Ma azonban már csaknem minden állam iparkodik túlszárnyalni az ű, n, jogállam tanának korlátait, kiterjesztve munkakörét a szociális, gazdasági és kulturális feladatok megoldására is. Er az új jogi irányzat miért ne tehetné megfontolás tárgyává a nemzeti kultúra határozott védelmét, ami ebben az esetben csak korlátozott mértékben csorbítaná egyesek jogait és aránytalanul nagy közhasznot eredményezne? Ez az oltalom a következő három elven alapulhatna: a) a nemzeti levéltári állomány megőrzésének közérdekként való elismerése, ami abban valósulhatna meg, hogy a tudományos kutatásra méltónak nyilvánított levéltárnak még részleges elpusztítása is eltiitatik és megengedhetőnek vett selejtezése alkalmas óvórendszabályokhoz köttetik; b) az egységes kapcsolat (kötelék) állandósítása, megvalósítva egyrészt abban, hogy a levéltárat kivonják az „actio communi dividendo" (vagyis a közösség megszüntetése iránti kereset lehetősége) alól, másrészt pedig eltiltják ar egyes iratok önkényes eladását vagy szétosztását, szabadon hagyva az egész test (corpus vagy dologösszesség) elidegenítését a nyilvánosság meghatározott formáinak betartása mellett; c) a tudományos kutatóknak a magánlevéltárak irataiba való betekintésre irányuló egyszerű és magánérdekét közér-