Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Nagymihályi István: A levéltártan elméleti alapjai / 300–305. o.

IRODALOM 301 az elégtelennek és hiányosnak bizonyult gyakorlati eljárási módszerek vezetnek új teória megszületéséhez, vagy bevált új gyakorlati megoldások teszik szükségessé a teória továbbfejlesztését, megváltoztatását. Alapvető elméleti kérdésekkel foglalkozik az olasz „Arehiví" c. folyóiratban Giorgio Cencetti, bolognai állami levéltárnok

1 s fejtegetései szélesebb érdeklődésre tarthatnak számot annál inkább, mert a tanulmányból a toscanai iskola tanításai csillannak ki s ezek ma úgyszólván az egész olasz levéltárügyben egyedül uralkodnak. A tanulmány írója szerint negyedszázaddal ezelőtt a levéltárnokok — például a „Manuale,.." írója, Pecchiai — az iratok megőrzésében és könnyű megtalálhatóságában ismerték fel a levéltár főcéljait s így jellemzőit. Cencetti ma úgy látja, hogy Pecchíai-ék — legalább is logikailag — tévedtek, mert a megőrzés nem célja, hanem szükséges feltétele valamely levéltár létének, miként abszurdum lenne az élet céljául magának az életnek a megőrzését állítani, a másik cél pedig nem más, mint gyakorlati következménye a levéltár létének. Cencetti szerint ma a levéltár jellemzésében döntő az a kapcsolat, amely a levéltári iratokat keletkezésük óta egymáshozfűzí, tehát a szervezetszerűség. E kapcsolat azonban nem minden, amire elméletileg a levéltártan egész épülete felépítendő. A levéltártan alapelvei több tekintetben közösek a könyvtártan elveivel, A levéltártannak arra a részére kell gondolni, amelyet ,,levéltárökonomiá"-nak neveznek, s amely hasonlatos a könyvtárökonómíával, bár a könyvtár és levéltár anyagának különböző volta következtében ez ökonomikus szabályok mégis eltérők egymástól. Mikor azonban elhagyjuk a levéltárokonomia technikai jellegű kérdéseit, legott jelentkezni fog — állapítja meg a cikkíró — az íratok közötti kapcsolat szükségszerűségének elméleti értéke. Azért használja az iró a „szükségszerűség" szót a talán helyesebb, de bizonytalanabb „szükségesség" szinonima helyett, mert a „szükségszerűség" fogalmába bele akarja érteni magának a kapcsolat „meghatározottságának" a szükségszerűségét is. E meghatározottság megnyilvánul — mint ismeretes — mindama kölcsönös vonatkozások összességében, amelyek az egyes iratokat összefűzik. A kapcsolat meghatározottságának szükségszerűsége teszi lehetővé, hogy fasciculusokat és sorozatokat alkothassunk az iratokból mintegy „testek" módjára, amelyek többet és mást jelentenek, mint az egyes összetevők számtani összegét és amelyeknek keretén és működésén belül nyernek csupán életet csak az egyes összetevők. Az egyes íratok és sorozatok között fennálló eme kölcsönös összefüggések adják meg a levéltárnak annyiszor emlegetett szerves arculatát. 1 Sul fundametito teorico della dottrina archivistica. Archivi. Serie II. Anno VI. 1939, Fasc. 1.