Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Nagymihályi István: A levéltártan elméleti alapjai / 300–305. o.

300 IRODALOM tokról Tahsin Öz, Ihsan Sungu és Hamit Kosay urak szíves közreműködésével fényképmásolatot sikerült szereznem, (Törökországban a fényképezési engedély megszerzése még sok nehézséggel jár). A fényképmásolatok a m, kir. Országos Levéltár fényképmásolat-gyüjteményében nyertek elhelyezést s a tudományos érdeklődőknek rendelkezésre állanak. Fekete Lajos. 4 A levéltártan elméleti alapjai. — A levéltárnok életét legnagyobb részben gyakorlati feladatok töltik ki; levéltárának rendezése, leltározása, katalogizálása, az íratok gondos megőrzése, a kívánt iratok kikeresése, a kikölcsönzött íratok nyilvántartása s végül — bár nem utolsó sorban — a selejtezés. E munkálataiban levéltártani elvek alapján jár el. Ez elvek közül egyesek a tapasztalat leszűrt tanulságaiból, mások pedig elméleti meggondolásokból fakadnak. Ha a gyakorlati feladatokat szakszerűen látja el a levéltárnok, tevékenysége — tekintetbe véve a szükséges széles látókört és ísmerettömeget — már magában is tudományosnak tekinthető, hiszen ezáltal teszi lehetővé azt, hogy a múlt megismerésének becses írásos forrásai a történettudomány szolgálatába teljes mértékben beállíthatók legyenek, A levéltárnok tudományos munkásságán azonban szoros értelemben véve történeti kérdések feldolgozását, történelmi források nyomtatásban való kiadását, a levéltári munka gyakorlati kérdéseinek rendszeres kiművelését és az elméleti problémák feldolgozását szokták érteni. A szó nemesebb értelmében véve a levéltárnok e tudományos munkájában is többnyire gyakorlati célt szolgál: közismertté teszi a gondozásában álló írásos anyagot, rendszerbe foglalja az egy-egy tárgykörre vonatkozó történelmi adatokat, közkinccsé teszi tapasztalait s újabb gyakorlati értékeket merít az elméleti meggondolásokból. Miként a levéltárosok mindennapos munkája, akként a levéltári irodalom is legtöbbször «fvakorlati kérdéseket dolgoz fel s aránylag ritkán foglalkozik szorosabb értelemben vett elmélettel. A dolog természeténél fogva nehezebb is a levéltár kérdéseit általános érvénnyel megfejteni s ezek elméletét kifejteni, s az, hogy az uralkodó elmélet helyébe újabb elmélet léphessen, csak hosszú fejlődés után érhető el. Az új elmélet legtöbbször megváltoztatja a gyakorlati kivitel módjait is, pedig — ha valahol — éppen a levéltárakban törekedünk bizonyos állandóságra. Másrészt viszont sokszor éppen