Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: Gömöri levéltárak / 208–237. o.

220 ILA BÁLINT e jegyzékek a jövevények származási helyét is igen gyakran feltűntetik, a leghitelesebb forrásokat találjuk bennük arra, hogy az elpusztult, nagy részben magyar lakosság helyébe kik és honnan kerültek. A szökött jobbágyok összeírásai kijelölik a néphullámzás határait és következtetést engednek a vonzóerőkre. Rendesen városokba vagy némi kiváltsággal bíró helyekre szökött a paraszt, itt szabadságot szerzett s ide mentett, olykor nem is jelentéktelen vagyonával el kezdett sáfárkodni és elindult a felemelkedés felé. A kíshonti tót jobbágyságot leginkább Békéscsaba, Jászberény, Gyöngyös, Gyömrő és Kerepecz vonzották. A megye vallási és műveltségi, valamint iskolaügyi viszonyaira adnak felvilágosítást a vizitációs és iskolaügyi öszszeírások. Őriztetnek ilyenek már a XVII. századból is a jegyzőkönyvekben, a XVIII. század második feléből pedig külön füzetekben.

22 A nagy peres anyagból a helytörténeti kutatásban a határperekben foglalt tanúvallatásokat és földrajzi neveket lehet a legjobban értékesíteni. A nagyszámú úrbéri per és az úrbérrendezés végrehajtásáról több éven át küldött jelentések a jobbágyság úrbéres viszonyait jellemzik. Ami elég ritka, megmaradtak e levéltárban a megye II. József korabeli felmérésének jegyzőkönyvei húsz, Hangonyé és Harmacé külön kettő, illetve négy kötetben, jelentőségük épen helytörténeti szempontból nem szorul méltatásra. Ez az egészen röviden ismertetett, rendkívül nagyértékű anyag a cseh kivonulás után érintetlenül a helyén maradt, csupán némely úrbéri tabellák hiányzanak, amelyeket azonban remélhetőleg vissza lehet kapni. Rimaszombat város levéltára. A M. Tört, Társulatnak 1869. évi vándorgyűlése alkalmával megvizsgált középkori és más privilégíális anyaga ma is megvan s a városi elöljáróság épületében Wertheim szekrényben őriztetik. Maga a levéltár — az irattártól elkülönítve — rendezetlen s igen elhanyagolt állapotban van. Amennyire meg lehetett figyelni, a legrégibb anyagot a céhkönyvek, alkotják s a jegyzőkönyvek XVII. századi töredékektől eltekintve csak a XVIII. század közepén kezdődnek. Okleveleinek fényképei az Orsz. Levéltár fénykép gyűjteményében megvannak. 22 Ezeknek értékesítését 1. dolgozatunkban: Gömörmegye iskolázási viszonyai 1770/76. években. (Bpest 1937. Domanovszky-emlékkönyv 266. I.)