Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: Gömöri levéltárak / 208–237. o.

GÖMÖRI LEVÉLTÁRAK 221 Rozsnyó város levéltára. A jegyzőkönyvek együtt vannak, az iratanyag azonban, mivel a levéltár az utóbbi években már harmadszor került új, természetesen mindig rosszabb és alkalmatlanabb helyiségbe, itt is rendezetlen. A levéltár jelenlegi helysége nedves és beomlással fenyeget, ha tehát a levéltár célszerűbb elhelyezése és ezzel együtt rendezése rövidesen be nem következik, úgy értékes anyaga teljesen elpusztulhat. Legrégibb jegyzőkönyve az 1520. évvel kezdődő bejegyzéseket tartalmaz, s számot ad az 1686—1760 között felvett új polgárokról, feljegyezvén legtöbbször azt is, hogy honnan jöttek Rozsnyóra. Nagymennyiségű céhirat, a XVI, század közepével kezdődő számadások, a városi gazdálkodás emlékei, a XVIII. századtól kezdődő folyamatos ügykezelési iratanyag várják a rendezést, amelynek nem szabad soká késnie. Három darab középkori oklevelének fényképe megvan az Orsz. Levéltárban. Jolsva község levéltára. A levéltár szintén teljesen rendezetlen s az anyag jellege is egyezik Rozsnyóéval, csak kisebb mennyiségű. A XVI. század közepével kezdődő legrégibb jegyzőkönyv, melyet a M. Tört. Társ, vándorgyűlése még látott, már nem található, s róla a község elöljárósága sem tud. Az anyag mostani állapotában teljesen veszendő, csak a szakavatott rendezés segíthet rajta. Dobsina község levéltára. Anyaga 1934-ben még a fentieknél is reménytelenebb állapotban, javarészt a földön hevert. Jegyzőkönyvek is találhatók benne, amelyek már a XVI. századtól kezdve tartalmaznak különböző, a városi magisztrátus előtt tett bevallásokat és előtte folyt peres ügyeket. Pelsőc község levéltára. Az anyaghoz, mely szintén nagy mértékben rendetlen, jó elenchus szolgál. Kicsiny anyaga két darab jegyzőkönyvből (XVI—

XIX. sz.) és szintén a XVI. század közepén kezdődő iratanyagból áll. A levéltárat a cseh-szlovák fennhatóság ideje alatt a község magyar bírái kezelték és sikerült is nekik teljes egészében megmenteni, amiért őket a legnagyobb elismerés illeti meg.

23 0 23 E levéltárat 1935-ben használtuk, amikor még szép rendben volt. Amint Szabó Istvánnak a 25. jegyzetben idézett jelentéséből kitűnik, az akkori rend ma már nem áll fenn és az anyag ismét rendezésre szorul.