Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: Gömöri levéltárak / 208–237. o.

GÖMÖRI LEVÉLTÁRAK. Ez a dolgozat a Gömör megye történetére vonatkozó levéltári anyag lelőhelyeit, a levéltárakat s ezek szerkezetét, tartalmát és a kutatáshoz rendelkezésre álló segédeszközöket óhajtja megismertetni. Természetesen a legtöbb érintendő levéltár megyénken kívül még más megyékre is őriz adatokat, annál is inkább, mert számba kellett vennünk nemcsak a „helyi", hanem egyes, országos jellegű levéltárakat, így mindenek előtt az Orsz. Levéltárt és a hiteleshelyí levéltárakat is, melyeket minden helytörténeti kutatás kiinduló pontjának kell tekintenünk. Tekintettel erre és figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a megyék történetére vonatkozó levéltári forrásoknak általában minden megyénél sok közös vonása van, ez a tanulmány Gömör megyén túlmenőleg más területek helytörténeti kutatásaira is tanulságokat tartalmazhat. Az ilyen tanulságokra annál nagyobb szükség van, mert a ma már eléggé elterebélyesedett helytörténetírásunkat éppen a kutatás, az anyaggyűjtés hiányai miatt érik szigorú kritikák.

1 1 Idézzük itt Fodor Ferenc munkáját: Egy palócfalu életrajza (Nagyvisnyó). Az egyet, közg, kar földr. int. kiadv. (Bpest 1930.) Szabó István részesítette bírálatban (Századok 1932. 75. L), elsősorban amiatt emelve kifogást, hogy a szerző nemcsak a megye levéltárát nem nézte át munkájához, hanem az Orsz. Levéltárban hozzáférhető fontos forrásokat, pl. a dézsmajegyzékeket sem; példákon mutatja ki, hogy a használt források hibás értelmezése folytán is súlyos hibák csúsztak az egyébként „kitűnő településkutató érzékkel" megírt műbe. E hasznavehető mű mellett felemlítjük, mint kirívó példát, a ma is megjelenő „Magyar városok és megyék monográfiája" című sorozatot, melynek kötetei teljesen az üzleti elv előtérbe tolásával készülnek. Anyagára és módszerére egyebek mellett idézzük a Századok két bírálatát: 1929. 173. és 1932. 79. 1. — Van azonban példánk, ha igen kevés is, a jól felfogott és módszeres helytörténetre: Holub: Zalamegye története I. k. (Pécs 1929,); Fekete Nagy: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása (Bpest 1934.) és Kring: A tatai csapómesterek (Domanovszky-emlékkönyv 387. 1.).