Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: Gömöri levéltárak / 208–237. o.

GÖMÖRI LEVÉLTÁRAK 209 A háború után sok szélesebb alapokra fektetett helytörténeti és szociográfiai kutatás indult meg s különböző munkaközösségek alakultak falutörténetek feldolgozására, ezek sémája azonban csaknem mindig azonos: egy-két már korábban megjelent adat a helység legrégibb múltjából, valamivel több az új korából és e csekély alapépítményen a helység jelenlegi viszonyainak a megrajzolása. Egyesek jóformán csak a falu mai szociális helyzetének megismertetésére fektetnek súlyt s nem törődnek az elengedhetetlen történeti alapok megépítésével,

2 A helytörténeti munkálatok feladatát és módszerét helyesen tűzte ki Mályusz Elemér, rámutatva azokra a jelenségekre is, amelyek miatt a helyesen művelt helytörténetre a nemzet életében nagy szerep vár.

3 A komoly intelem gyakorlati hatása azonban csekély volt. Az utóbbi években ugyan egyre gyakrabban megtörténik, hogy azok, akik egy-egy helység történetét vagy szociográfiáját akarják megírni, megjelennek az Orsz. Levéltárban is s itt egy-két Összeírást — rendesen az úrbéri tabellát és az 1828-as országos összeírást — vagy esetleg valahol már idézett urbáriumokat megnéznek, ez azonban rendszeres kutatásnak nem tekinthető, a néhány kiragadott adat alapján egy-egy közösség történetét még csak vázolni is alig lehet.

4 2 E sorok írója előtt ismételten hangoztatták ilyen munkaközösségek tagjai, hogy munkájuk a történelem nélkül is teljes, nekik arra szükségük síncsen, ez a történészek dolga. Elfelejtik azonban, hogy a mai helyzet hosszú fejlődés eredménye és ha ennek történeti állomásait nem ismerjük, úgy tudásunk töredékes és gyökértelen marad. De e felfogásért nemcsak az alapjában jóhiszemű szerzők, hanem azok bírálói és kiadói is felelősek. A Pestmegyei Általános Tanítóegyesület pl. 1937-ben kitüntette Gerencsér József: Dömsöd község állatpotrajza című, 20 oldalas „nemzettanulmányozási" pályamunkáját, holott a kétségtelenül jóakaratú műben nincsenek határozott szempontok s adatai is szegényesek. 3 A helytörténeti kutatás feladatai, Századok 1921—24. 538. L, továbbá A népiség története, Bpest 1931. (A magyar történetírás új útjai, szerk. Hóman Bálint 237. 1.) Bőven szól benne a falu- és megyetörténetről. Váczy: A helytörténeti kutatás problémái (Budapesti Szemle, 1931. 223, k. 78. 1.) c. polemizáló értekezésével foglalkozva (Századok, 1932, 103. I.) a kérdést a gyakorlati élet követelményei alapján, valamint a helytörténet művelésére jelenleg rendelkezésre álló lehetőségek szemszögéből világította meg. 4 Hogy ez az ötletszerű kutatás milyen eredményeket hoz és minő veszélyeket rejt magában, arra álljon itt egyetlen példa. Az Országos Levéltár egyik kutatója zalai adatokat keresett és e megyének 1696. évi dicálís összeírásából a következő szöveget másolta ki: „In praesidío Csobáncz Lád Celsitudinis palatinalis Sunt militesl Levéltári Közlemények 14