Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Csobán Endre: A számvevőségi iratok selejtezése / 194–207. o.

A SZÁMVEVŐSÉGI IRATOK SELEJTEZÉSE 205 megvannak-e azok az iratcsoportok, amelyeknek a selej­tezés folyamán keletkezníök kellett. Mindenek előtt külön csoportban kell állaniok a meg­tartandó könyveknek, naplóknak, okmányoknak és egyéb iratoknak a napló-, iktatókönyvi és irattári számok sor­rendjében. Ugyanilyen sorrendben képeznek külön cso­portot a megsemmisítésre ítélt könyvek, okmányok és egyéb iratok. A harmadik csoportot adják azok az iratok, amelyek a számvevőségi iratok között feküdtek ugyan, de nem ide, hanem valamely más városi iratgyüjteménybe tartoznak. A negyedik csoport a magán egyének okmá­nyaiból áll elő, amelyeket a selejtezők a számvevőségi iratok közül kiszedtek. Ötödik csoport: az utaló jegyek és egyéb feljegyzések az íratok hollétéről. Ezeket azért kell külön csoportba rakni, hogy az adataik alapján tett bejegyzéseket a naplókban, iktatókönyvekben, stb, ellen­őrizhessük szükség esetén a selejtezés befejezése után is. A hatodik csoportban foglalnak helyet a számvevőségi iratok, könyvek közül kikerült költségvetések, zárósza­madások s egyéb nyomtatott könyvek és füzetek, ideértve a kitöltetlen hivatalos blankettákat is. A hetedik a köz­ségi pecsétlenyomatok csoportja lesz, amely szintén külön eljárást igényel. A megtartásra ítélt könyveket és egyéb iratokat oly módon helyezzük el a levéltárban, hogy egészséges meg­őrzésük és könnyű kezelésük a leghathatósabban bizto­sítható legyen. A megsemmisítésre ítélt könyvek és íratok csoportját abból a szempontból kell megvizsgálnunk, hogy közülük mely iratokat adhatunk el a szabad kereskedelmi forga­lomban és melyeket nem. Erre vonatkozólag közvetlenül a városi törvényhatóságoknak szóló rendelkezések hiányá­ban a 13.428/1884., illetve a 48.385/1905. P. M. sz. rende­let értelmében járhatunk el. Semmi olyan irat, amely a hatóság vagy magánosok érdekét érinti, nem adható a kö­zönség kezébe. Nem adhatók azok az iratok sem, ame­lyekben bármilyen szempontból kényes ügy, például fe­gyelmi vétség tárgyaltatik. Semmi szín alatt sem kerülhet szabad forgalomba olyan irat, amelynek nyilvánosságra jutása esetén a közjogi testületet anyagi vagy erkölcsi kár érheti/ 2 Az ilyen iratokat csak papírzúzóba szabad eladni. 12 A 13.428/1884. P. M. sz. rendelet szerint a selejtezőbizottság tesz javaslatot arra nézve, hogy mely iratok adhatók eí szabad for-

Next

/
Thumbnails
Contents