Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A levéltár válsága / 7–18. o.

18 SZABÓ ISTVÁN: A LEVÉLTÁR VÁLSÁGA építésén túl — mind jobban ki fogja sajátítani a tudományos érdek, esetleg történetkutató intézet, sőt iskola alakjában is. Ezzel szemben a modern aktaanyag levéltára szüntelen kiegészüléseket nyerve az élő igazgatástól, ennek lüktető áramlatába kapcsolódik, munkáját a mechanizálódás kényszerének megfelelően szervezi meg s ennek feladatává lesz az állam levéltári hatóságát terhelő különböző felügyeleti és felülvizsgálati munka adminisztrációja is. Ez az adminisztráció, számos jel szerint, a levéltárak mukájától különválva, az állami közigazgatás egyik önálló ágazatává is kiforrhat. A megoldás útjait keresni elsősorban azok az államok kényszerülnek, amelyek a fiatal regisztratúrai anyagot is levéltári intézményeik kebelébe utalják s így a válságnak önkéntelenül is felídézői lettek. Magyarország is ezek közé tartozik, minthogy az állami főhatóságok és központi szervek a 32 évnél idősebb irataikat az 1922. évi XIX. t.-c. értelmében kötelesek az Országos Levéltárnak átadni. Bár ez a rendelkezés éppen a rendelkezésre álló raktárak megteltsége miatt eddig csak hiányosan volt végrehajtható, az Országos Levéltár már is nyomasztóan érzi a modern aktaanyag átvételével jelentkező, a fentiekben csak röviden érintett újszerű terheket. Ezek a terhek csak növekedni fognak s előreláthatólag előbb-utóbb meggyarapodnak az országos levéltári hatóság feladatkörével is. Az a feszültség, mely egyrészről az arányok eltolódása és a munka mechanizálódása, másrészről a levéltári intézményeknek az előadottak szerint kifejlett tudományos rendeltetése között jelentkezik, nálunk annál világosabban felismerhető, mert az említett törvénycikk, a nagy nemzeti közgyűjteményeket, így az állami múzeumokat és könyvtárakat, valamint az Országos Levéltárat, közös Önkormányzati szervbe illesztette, e közös keretben biztosítva nekik a tudományos munka éltető elemét, az önigazgatást. Ugyanakkor tehát, amikor az Országos Levéltár a magukat igazgató tudományos intézmények közé soroltatott, hozzáköttetett az élő közigazgatás óriássodrú folyamához, elindíttatva így azon az úton, mely egyetemes viszonylatban is a mai levéltárkép átalakulása felé vezet. Szabó István.