Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A vármegyei levéltár selejtezése / 172–180. o.

A VÁRMEGYEI LEVÉLTÁR SELEJTEZÉSE 177 vagyonjogi érdekeit érintik, b) a nemesség-igazolási ügyiratok, c) a vármegye-rendezésekre, a közigazgatási, bírói és egyházi hatóságok szervezésére, áthelyezésére, működésére és megszüntetésére, d) a tisztviselői állások szervezésére és megszüntetésére, a tisztviselők választására és általában a tisztviselőkkel kapcsolatos ügyekre vonatkozó íratok, e) a vizíkönyvek, f) az állampolgársági és névváltoztatási ügyben hozott érdemleges kormányhatósági határozatok, a vármegyei és esetleg az országos határrendezések iratai, a kórházak, gyógyszertárak és általában az emberbaráti intézmények létesítése, a hírlapok, folyóiratok és nyomdák alapítása tárgyában keletkezett és a településekre, valamint bevándorlásra vonatkozó iratok, g) a fontosabb segédkönyvek, Nem selejtezhetők a katonai állítási lajstromok. A pénzügyi, kereskedelmi, ipari, földmívelésügyi, vallás- és közoktatásügyi vonatkozású iratok már csak részben alispáni vagy közigazgatási természetűek, inkább a közigazgatási bizottsági iratok közé tartoznak. Ezekre nézve selejtezés dolgában általános szabályt adnunk alig lehetséges. Ugyanis az ipari és kereskedelmi kamarák, társaságok, fogyasztási szövetkezetek, biztosító intézetek, gyárak, ipartelepek létesítése, az iskolák szervezése, a híd-, út- és középítkezés, a templomok építése, a kegyúri jog, egyházi szolgálmányok, az állattenyésztés fejlesztése, az erdősítések és erdőirtások, valamint a vízszabályozások tárgyában keletkezett iratok és az erdei üzemtervek olyan természetűek, melyekből alig lehet valamit kiselejtezni. A központi választmány irataiból az ülések jegyzőkönyvei, a képviselőválasztók végleges névjegyzékei, a vár lasztásokról felvett jegyzőkönyvek és mellékleteik ugyancsak nem selejtezhetők. Ezeket hallva azonban, kérdezni lehet, hogy tulajdonképpen mi selejtezhető? Hisz az előbbiekben úgyszólván minden benne van, s minek kell akkor a selejtezés kérdésével foglalkozni, ha végeredményben mindent meg kell tartani? A helyzet mégis az, hogy igenis lehet és — bármilyen fájdalmasan hangzik is — kell selejtezni. Ha a mai kor embere, aki az eseményekben él, nem is tudhatja, hogy a jövő kor történetíróját milyen kérdés fogja érdekelni s milyen szempontból lesznek előtte fontosak azok az iratok, amelyek mi előttünk jelentékteleneknek látszanak, mégis be kell látni, hogy így nem haladhatunk tovább. Ma egy Levéltári Közlemények *•*•