Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A vármegyei levéltár selejtezése / 172–180. o.

A VÁRMEGYEI LEVÉLTÁR SELEJTEZÉSE 175 selejtezését is függőben tartja a belügyminiszter további rendelkezéséig. Ma már aligha kétséges, hogy az egyetlen elfogadható korhatár az 1867. év. Nemcsak az teszi ezt a határt indokolttá, hogy új korszak nyilt meg ekkor, . hanem az a körülmény is, hogy az abszolutizmus kora új pénzügyi, közigazgatási stb. szerveknek vetette meg alapját s ezek első iratai köztörténeti szempontból is értékesek. Gyakorlatilag igazolható a tervezet megkülönböztetése az általános és évi selejtezés között, kívánatos volna azonban az általános selejtezés korát valamely határozott időponthoz kötni. Minthogy a világháború ismét nagy korválasztó, legalkalmasabbnak látszik az általános selejtezés korhatárát a háború befejezése után az 1920. évben megállapítani. Helyes az is, ha a selejtezést a vármegye közgyűlése tudomásul veszi, de azt, hogy a selejtezést előírt idő alatt végre is kell hajtani, aligha lehet fenntartani. Az Országos Levéltár tervezete az iratok kiselejtezésénél — mind az általános, mind az évi selejtezésnél — bizottsági eljárást ír elő s a bízottságot az alispán vagy helyettesének elnöklete alatt a tiszti főügyészből, a levéltárnokból és két, lehetőleg szakavatott, a közgyűlés által választott egyénből állíttatja össze. Az utóbbiaknak nem szükséges törvényhatósági bizottsági tagoknak lenníök. Ez az elgondolás szerintünk nem állhat meg vagy legalább ís módosításra szorul. Az 1929. évi XI. te. hatálybalépte óta ugyanis levéltárnok csak doktorátussal vagy tanári oklevéllel rendelkező egyén lehet s a levéltárnok szakavatottsága esetén bízottsági működésre aligha van szükség, mivel a bizottság az, amely a levéltárnok útmutatására és tájékoztatására szorul. Igaz ugyan, hogy az egyévi országos levéltári gyakorlat megszerzése esetén is megtörténhetik, hogy a levéltárnok a kellő szakavatottsággal e téren nem rendelkezik, minden kétely eloszlik mégis, ha azt a követelményt állítjuk fel, hogy bármelyik levéltárnok selejtezést csak bizonyos szolgálati idő eltelte után végezhet és így már a szakavatottságot illetőleg kétség aligha támadhat. Ezzel kapcsolatban elesik a selejtezési utasítás és a selejtező közeg által a selejtezés előhaladásáról készítendő időszaki jelentés követelménye ís. Selejtező személy, véleményünk szerint más nem ís lehet, csak a levéltárnok vagy, ahol van, az allevéltárnok. Ha az iratok kiselejtezését illetőleg jogi szempontból kétely támadna, ki-