Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: A selejtezés általános elvei / 158–171. o.

164 BANRÉVY GYÖRGY ben már önmagában értékel, sok kérdésre tehát idő múltával magától fog válasz adódni. Ez természetesen nem menti fel az iratanyag gondviselőjét, a levéltárnokot az alól egyrészt, hogy figyelemmel ne kísérje az iratanyagnak a gyakorlati szükségletekkel való kapcsolatát, másrészt hogy ne vonja rendszeres értékelés alá az iratokat a tudományos igények szempontjából, A megfigyelési és várakozási idő tartamára nézve, a szerint, hogy milyen természetű és célú iratanyagról van szó, annyiféle, hosszabb vagy rövidebb terminus megállapítása lehet indokolt. Az értékelés a selejtezés egész kérdéskomplexumániak legkényesebb pontja. Azért is, mert eredményében sorsdöntő, hiszen annak az alapján hagyjuk az iratokat életben vagy ítéljük halálra, de azért is, mert szempontjai körülhatárollhatatlanok. Ha e szempontok száz és száz példáját felsorolnék is, lépten-nyomon bukkannánk olyan újból felmerülő esetekre, melyek e selejtezési példatárban még nem szerepeilnek. Szándékosan mondok példatárt, mert minden kérdésre kiterjedő szabályzat készítése végeredményben is megoldhatatlan feladat lenne. Általános szabályzatot már csak azért sem lehetséges készíteni, mert íratonkint külön-külön önálló értékelést kell végeznünk, ez pedig a dolog természeténél fogva mindig szubjektív marad. Ha csak a jelen szemléletéhez és tudományos követelményeihez kellene szabnunk elméleti értékelésünket, feladatunk, kellő előképzettség mellett, nem volna nehezebb, mint a múlt levéltárnokáé, aki csak a saját kora használatára őrizte iratait. Minket azonban a történettudománynak éppen a levéltárak anyagán felépült hatalmas fejlődése arra kötelez, hogy előre nem ismerve a jövő történetszemléletét és igényeit, legalább minél teljesebb és sokoldalúbb levéltári anyagot 'hagyományozzunk utódainkra. Ezek szerint magától értetődik, hogy a selejtezés előre megállapított irányelvek szerint semmiképpen sem történhetik, Hosszú gyakorlat, időszerű tudományos kérdésekkel való beható foglalkozás és a gyakorlati jellegű kutatásokban is vállalt közvetlen részvétel képesíthet arra, hogy ebbeli feladatunkat helyesen lássuk el. Mindenekelőtt azonban az értékelésen alapuló selejtezésnek előfeltétele, conditio sine qua non-ja az, hogy annak a hatóságnak, amelynek iratai selejtezés céljából előttünk fekszenek, ügymenetét, közigazgatását töviről-hegyire, a legalaposabban ismerjük, abban teljesen otthon legyünk, E nélkül selejtezésünk olyan volna, mint ha nem értenők a kézbe vett iratok szövegét