Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: A selejtezés általános elvei / 158–171. o.

A SELEJTEZÉS ALTALÁNOS ELVEI 161 mi az az iratanyag, állag vagy kategória, amely selejtezés tárgya lehet, illetőleg amelyet selejtezni kell; ezzel kapcsolatban mi az az időhatár, amelynél idősebb iratokat nem szabad selejtezni; újabb anyagnál milyen korú iratok kerülhetnek selejtezés alá; milyen szempontokat kell a megtartásra, illetve a kiselejtezésre nézve az íratok értékelésénél figyelembe venni, vagyis mi az iratok értékelésének ismérve; hogyan szervezendő meg a selejtezés gyakorlati keresztülvitele; ki végezze a selejtezést; és végül mi történjék a kiselejtezett anyaggal. Nem szükséges a múltban végbement levéltárpusztítások — sőt inkább mondhatnók: levéltárkíírtások — példáira hivatkoznunk annak az alapvető tételnek az igazolása céljából, hogy a selejtezés sohasem vonatkozhatik iratkategóriák egészére, hanem csakis egyes és egyenként is elbírálandó iratokra. Nem nyúlhatunk selejtezés céljából olyan állaghoz sem, mely a maga egészében — az egyes szignatúrák teljességét is tekintve — nincs lezárva, vagy valamilyen oknál fogva nem egységes, illetőleg levéltári szempontból nincs rendezve. Az ilyen esetben nem ismerhetjük meg kielégítő mértékben az anyagot, vagy éppen helytelenül rekonstruáljuk az ügyeket, tehát nem bírálhatjuk el azt sem, hogy melyik irat nélkülözhető és melyik nem. Egy, az ügyek lezárulása, a levéltári egység helyreállítása vagy a levéltári rendezés után helyére viszszakerülő irat vagy iratcsoport alapján kiderülhet, hogy a megőrzendőnek vélt írat merőben fölösleges, a kiselejtezettre viszont égető szükség volna. Az ilyen iratállagban a selejtezés olyan volna, mint ha egy fa elszáradt ágait eltávolítani akarva, rügyezés és lombosodás előtt fűrészelgetnők le ágait, természetesen nem tudva, hogy nem az életerőseket vagdostuk-e le és az elhaltakat hagytuk-e rajta. Elvileg semmiféle iratanyag, mely már levéltári őrizetbe került, nem selejtezhető, mert hiszen a levéltárba kerülés célja az iratok megőrzése, nem pedig elpusztítása. E szerint a selejtezésnek az íratok levéltárba jutása előtt kellene megtörténnie, abból az ideális szempontból, hogy levéltárba csak valóban értékes anyag nyerjen bebocsátást. Az ügyvitelben szükségtelenné vált és levéltárba keLevéltári Közlemények