Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.

A M. KIR. HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 149 leges előleges megjegyzés volt a cél, nem az irattár, hanem még letisztázásuk előtt a helytartótanácsi kiadóhivatal küldte át. Ezeket azonnal átnézték és rögtön visszaküldték, A számvevői irattárnok külön jegyzéket készített róluk s ennek kíséretében körözték azokat a számvevőtanácsosok között, akik, ha semmi megjegyezni valójuk nem volt, egyszerűen láttamozták, ellenkező esetben szóbelileg vagy írásban értesítették az illető tanácsost, fontos ügyekben hivatalos jegyzékben fordultak a helytartótanácshoz. * Az ügyintézés technikai része, az iratkezelés (manipulatio officialis) ugyancsak több részre oszlott. Minden a számvevőhivatalhoz érkező beadványt (exhíbitum), akár helytartótanácsi rendelet (decretum), meghagyás (decretatio), hátirat (indorsatum), jegyzék (nóta), jelentés (ínformatio), számadás (ratio), napló (diarium), kimutatás (deductio) vagy más munkálat (elaboratum) volt is, ha az igazgató ezt a jogot a maga számára nem tartotta fenn, a rangidős számvevő, távollétében pedig a második számvevő vett kézhez, rávezette a megérkezés napját (praesentatío) és az illetékes ügyosztály nevét. Azután mindegyik számvevő kijelölte a maga ügyosztályának anyagát a számvevőtanácsosok között, a beadványokra jegyezve ezek nevét is. Egyelőre azonban nem osztotta ki közöttük, hanem az egész postát átküldte iktatásra az irattárba. Az iktatás a számvevőhívatalnál másképpen történt, mint a tanácsnál. Nem minden iratot iktattak egyformán, hanem különbséget tettek az iratok tárgya szerint, A tulajdonképpeni íktatókönyvbe, a beadványok és a kiadványok jegyzőkönyvébe (protocollum exhíbitorum et expedíiionis), 1797, január l-ig minden iratot bevezettek, kivéve azokat a számadásokat, amelyeket a törvényhatóságok nem a helytartótanácshoz, hanem egyenesen a számvevőhivatalhoz küldtek meg felülvizsgálatra. Br. Mednyánszky János igazgató azután úgy intézkedett, hogy azokat a számadásokat is külön iktassák, amelyeket a tanács utalt a *számvevőhivatal elé. Ettől kezdve a számadásokat és a rájuk vonatkozó ügyiratokat egész külön könyvekbe vezették. Ugyancsak Mednyánszky rendelte el, hogy azokat a szerződéseket, amelyeket nem a tanács küldött meg véleményadásra, hanem a jószágigazgatók szolgáltattak be egyszerű tudomásulvétel végett, szintén külön iktassák. Az íktatókönyvbe tehát csak az alapítványügyi ügyosztály