Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.

148 EMBER GYŐZŐ lyen beadvány elintézéséhez olyan adatokra volt szüksége, amiket a számvevőhivatalban azonnal rendelkezésére tudtak bocsátani, a hivatalos Írásbeliség mellőzésével egyenesen az illető számvevőtanácsoshoz fordult, aki a kért adatokat feljegyezte a beadvány vagy az előadói ív hátlapjára, s hitelüket, feltüntetve a napi keltet is, aláírásával bizonyította. Előfordult, hogy külön jelentésben foglalta Össze véleményét. Mindkét esetben tartozott a számvevőt, fontos kérdésekben magát az igazgatót is, értesíteni eljárásáról. A tanács elrendelhette, hogy az előadó tanácsos vagy a kiküldött helytartótanácsi bízottság a számvevőhivatallal közösen tárgyaljon meg valamilyen kérdést. Az ilyen üléseken (consessus) olykor az igazgató is megjelent, rendszerint azonban az illető számvevő, számvevőtanácsos és a kérdéshez legjobban értő fogalmazó tisztviselő vett részt. Gyakoribb eset volt, hogy a helytartótanácsi bizottságba csak egy-két számvevőhívatali tisztviselőt jelöltek, rövidebb-hosszabb időre, a tanács épületében vagy akár vidéki útra is, Küldetésük végén beszámoltak az igazgatónak és az illető számvevőnek, aki gondoskodott róla, hogy a legalkalmasabbakat jelöljék és hogy távollétük miatt a rendes számvevői munka meg ne szakadjon. A számvevői láttamozásra kijelölt helytartótanácsi ügyiratokat a helytartótanácsi irattártól a kiadói táblázatok kíséretében a számvevőhivatali írattárnok vette át és elismervényt adott róluk. Kimutatást vezetett a tanácsülésekről és a számvevői tárgyakat tárgyaló ügyosztályokról, amelybe feljegyezte, hogy melyik ülés és melyik ügyosztály iratanyaga míkor érkezett meg a számvevőhívatalba és mikor ment vissza. Magukat az ügyiratokat átadta az illető számvevőnek, aki láttamozta és a hivatali könyvekbe való feljegyzés végett kiosztotta őket a megfelelő számvevőtanácsosok között. A feljegyzésre váró helyeket a számvevőtanácsosok jelölték ki, magát a feljegyzést pedig az alájuk rendelt tisztviselők végezték, feltüntetve az iraton a kérdéses könyv címét, a lap számát és aláírva azt. Az elintézett ügyiratokat a számvevőtanácsosok gyűjtötték össze, ellenőrizték, hogy valamennyi együttvan-e, visszajuttatták az irattárnoknak, aki ugyanúgy, ahogy átvette, visszaadta őket a helytartótanácsi irattárnak. A „videat prius" jelzetű fogalmazatokat, minthogy az; ilyen ügyekben nem az utólagos feljegyzés, hanem az eset-