Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.

A M. KIR. HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE J.43 dékoskodás nélküli és folyamatos munkát kívántak a számvevő tisztviselőktől, A tárgyismeretet (notitia obiectorum) úgy szerezhették meg, ha tanulmányozták az egyes jövedelmi források eredetét, rendeltetését, a kezelésükkel megbízott hivatalok szervezetét, utasítását, a rájuk vonatkozó elvi szabályrendeleteket és azokat a terheket, amelyeket belőlük fedeztek. Figyelem (attentío) alatt azt értették, hogy először is, ha a számadók ezt elmulasztották, a számvevők meglapszámozták a számadásokat, hogy így esetleges megjegyzéseiket pontosan rögzíthessék a kérdéses tételhez. Azután ellenőrizték a számtani műveletek helyességét. Majd sorravették az egyes tételeket és összevetették az igazolásukra mellékelt iratokkal, ellenőrizve egyben ezek hitelességét is, Ha egyik pénztárból a másikba fizettek ki valamilyen összeget, megnézték, hogy mindkét helyen egyformán számolták-e el. Ezt a műveletet a pénztárak számtartásának (íncontatio cassarum) nevezték. Segítségül vették a számvevőhívatal segédkönyveit és ügyiratait is, hogy minden lehetőségét kiküszöböljék annak, hogy a hibák vagy szándékos ferdítések észrevétlenül maradjanak. Ha a mellékletekben gyanús helyeken — pl. számoknál vagy keletnél — törlés vagy vakarás nyomait találták, az iratot alaposan megvizsgálták s ha hitelessége ellen kétség merült fel, visszavetették, a számadót igazolásra szólítva fel. A részrehajlás (stúdium partium) vádja alól úgy szabadulhattak meg, hogy a számvevésnél a kincstár, az adózó nép, az alapok és a számadók érdekét egyaránt szem előtt tartották, hivatali esküjükhöz híven hivatalos ügyekről nem beszéltek és nem leveleztek, sem pénzjutalmat nem fogadtak el. Az, hogy a számvevés folyamatosan (ín currenti) történjék, a kincstárnak, a számadóknak és a számvevőhivatalnak egyaránt érdekében állott. Ezt azáltal biztosították, hogy az éves számadásokat egy éven belül, a negyedéveseket pedig negyedévenként véglegesen elintézték. Áz ügyosztályok vezetőinek volt kötelességük gondoskodni róla, hogy elegendő személy végezze a számvevést és hogy más munkával ne zavarják őket. Minden számadást először az ezzel megbízott számvevőtiszt, esetleg szám jegyző vagy járulnok tételről-tételre megvizsgált (examínatio), az illető számvevőtanácsos átnézett (revísio), az ügyosztály élén álló számvevő felülvizsgált (superrevisio) s vagy ő, vagy maga az igazgató hitelesített (authenticatío), Ha hiányokat találtak benne,