Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.

144 EMBER GYŐZŐ megtették megjegyzéseiket (reflexíones), felsorolva az ú, H. nehézségeket (diffícultates), amelyeket a számadó köteles volt válaszában (replica) záros határidőn (terminus peremptoríus) belül eloszlatni. A nehézségek megállapításánál a számvizsgáló tisztviselő csak igen bonyolult esetekben kérhette az ügyosztály vezetőjének előzetes véleményét, egyébként felesleges kérdésekkel nem háborgathatta. A nehézségeket pontokba szedve, gondosan és áttekinthetően állította össze, utalva mindig a számadás lapszámára és a lap bekezdésére. Az utasítások meghagyták, hogy ügyesen fogalmazzon, a kemény és parancsoló hangot kerülje, minthogy a számvevőhivatal nem rendelkezik a számadók fölött, csupán ellenőrzi és irányítja munkájukat. A válaszok ugyanazokon a kezeken mentek keresztül, mint a számadások. Az újabb megjegyzések (superreflexíones) megtételénél és az újabb nehézségek (superdífficultates) felsorolásánál már elkészítették a számvevőhivatal véghatározatának (finalis decisío) tervezetét is. A számvizsgáló hivatalnok külön ívre vezette az újabb nehézségek és külön a véghatározat pontjait, ez utóbbiaknál üresen hagyva azokat a részeket, amelyek tisztázása az újabb válaszoktól függött. A tervezetet félretették a számadás mellé és az ügyosztályon őrizték a végleges elintézésig, Bár ismételten figyelmeztették a számadásra kötelezett tisztviselőket és feljebbvalóikat, hogy a válaszokat pontosan, világosan és időben készítsék el, a késések mégis napirenden voltak, s különösen a megyéktől és városoktól háromszor, négyszer, sőt ötször kellett újabb és újabb magyarázatot kérni. A válaszok részére kitűzött határidőket külön könyvben tartották nyílván, meghosszabbításért az érdekeltek magához a helytartótanácshoz folyamodhattak. Amennyiben az első válasz minden kétséget eloszlatott és minden kifogást tárgytalanná tett, négyszeri iratváltás volt szükséges egy számadás végleges elintézéséhez. Az az eset, hogy a számadásban semmi hibát sem találtak és a felmentést azonnal megadhatták, a légritkábbak közé tartozott. Bonyolult kérdések eldöntésére a számvevőségi tanácsot (collegium rationarium) hívták össze. Ebben helyet foglalt, ha ideje engedte, az igazgató, a kérdéses ügyosztály vezetője vagy távollétében a másik számvevő, az ügyhöz legjobban értő számvevőtanácsos, két számvevő-