Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.
126 SINKOVICS ISTVÁN sítésének méreteit. Az iratkötegeket átnéző selejtező tisztviselők az iratválogatáskor csak a helyükön lévő iratokról mondottak ítéletet és így sok darab csak azért nem került be a kiküszöbölendők sorába, mert nem volt az irattárban; valamelyik kamarai hivatalban esetleg a kincstári jogügyek igazgatójánál maradt. Az ilyen iratok, bár nem szerepelnek a selejtezési jegyzékekben, még sincsenek meg, nem is kerültek be a levéltárba, szintén elpusztultak vagy elkallódtak. Ez volt a sorsa az ügymenet folyamán a számvevőséghez jutott és ott rekedt irattári aktáknak — ilyenek alkották a hiányzó anyag legnagyobb részét —, ezeket a számvevőségi iratokkal együtt az ottani, még az irattárinál is szigorúbb selejtezési eljárás megkülönböztetés nélkül megsemmisítette. Ilyen hiányokat fedezett fel pl. a levéltár 1875-ben, amikor a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az eperjesi püspökségre az 1843. évből kamarai rendeleteket és tárgyalási iratokat kért, A jelzett darabok sem a ,,maradandó", sem a kiselejtezett számok jegyzékében nem fordultak elő. Az esetre csak egy magyarázat volt: a kérdéses „ügyiratok mellékleteikkel együtt, valószínűleg az irattárból cumulative tárgyalás alá kerültek és később oda vissza nem küldettek, vagy még egybe csomagolva tán a számvevőség valamely osztályában léteznek". 89 Nagyon ritkán fordul elő ennek a fordítottja, hogy t. i. a levéltár kezelésébe került iratkötegek több anyagot tartalmaznak, mint amennyit a jegyzékek jeleznek. A sóügyeket intéző ügyosztályban pl. az 1847. évben a kiselejtezettnek vett iratoknak több, mint 8%-a maradt épségben az eredetileg is levéltárj ogosultnak ítélt darabok mellett, de még így is csak elenyésző töredék, az egész évi irattermésnek alig 1 / 10 része szabadult meg a megsemmisüléstől. A selejtező kezeken végigment iratok nagyfokú pusztulását világosan mutatja a megmaradt anyag terjedelme, eredeti állapotukban hagyott és megritkított iratszakaszok összemérése. A sóügyek intézése során 1790 és 1800 között keletkezett iratok, 11 év irattermése, amelyben nem került selejtezésre sor, 167 3 folyóméter állványt foglal el, a következő 47 év megselejtezett iratanyagának elhelyezésére mindössze 12 1 / 3 folyóméter szükséges, tehát l /»-a annak a területnek, amelyet az iratkötegek a selejtezés előtt igénybe vettek. Tényleg azonban még élesebbek a különb89 0. L„ kam. lt., Decr. Cam. 16/1875.
