Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE 125 zések, de ezek már inkább elszigetelt jelenségek. A legnagyobbfokú iratkiválasztás két ügyosztály anyagában volt, kezdve az 1773-as iratkezelési rendszerváltozástól kihagyástalan sorban 1805-ig; a levéltári őrizetre nagyon kis töredékükben érdemesnek ítélt nyugdíjügyi és harmincadiratokban. Hézagos selejtezések történtek a városi (1773— -• 1785), a sóügyi (1773—1778, 1801—1805) és a gazdászati (1773—1781) iratokban. A többi íratsorok ezen a szakaszon elkerülték a selejtezés pusztítását. A kiválogatás mértéke egy vonalon áll a nyugati hatósági irattárakban történt iratselejtezésekkel. Az 1805-ös évből 22 ügyosztályban átlag száz irat közül a megsemmisítettek és megmaradottak aránya 83 :17.

88 Majd mindegyik departamentum iratsorozata nagyméretű pusztulás képét mutatja. A kiselejtezett iratanyag mindössze egyetlen ügyosztályban (Oeconomicum) maradt az 50% és egyben (Tricesímale) a 60% alatt. Öt departamentumban (Banaticum, Civitatense, Collatío Bonorum, Aedile, Físcale) emelkedik a 70%, hétben (Fluminense, Judeorum, Salinare, Montanísticum, Scepusiensíum 16 opp., Gremiale, Subsidia Belli) a 80% és nyolcban (Penuría Frugum, Postaié, Juridícum, Cassale, Seríci Cultura, Pensionale, Civitates Montanisticae, Praesidiale Cassale) a 90% fölé. Az arányszámok a következő években kisebb-nagyobb ingadozásokat jeleznek. Vannak esetek, amikor a levéltárra érdemesnek ítélt iratok száma emelkedik, pl, a kebelbéli ügyosztályban 1820-ban 12%-ról 16%-ra. De viszont az ellenkezője még gyakoribb, úgyhogy a selejtezés egyes kevésre értékelt iratsorozatokban néha egészen kíméletlen lesz. A sóügyekre vonatkozó iratokból pl, van év, amikor mindössze 1%-ot érdemesítenek a levéltárba-jutásra, 99%-ot papírmalomba szánnak. A zsidóügyek iratanyagából olykor összesen 3—4%-ot tartanak meg, sőt nem egy év irataiból még hírmondó sem maradt, 100%-os volt az aktapusztulás. Hasonlóan erős selejtezés folyt a levéltár gondjaira bízott „irattári" állagok 1805 előtti sorozataiban. Van idő, amikor a harmincadügyekben a megsemmisített iratok elérik a 97, nyugdíjügyekben pedig a 99%-ot, Még ezek a mai szemmel nézve félelmetesen nagy, de az akkori selejtezési gyakorlat szerint megszokott arányszámok sem fejezik ki maradék nélkül az íratok megsemmi88 Ahol a selejtezés nem az 1805. évvel kezdődött, hanem később, ott a legelső selejtezett évfolyam adatait vettük alapul.