Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

1Í4 SINKOVICS ISTVÁN ennek alapján sok ötletes és eredeti elgondolással körvonalazta a munkamenetet,

66 Az irattár és a levéltár selejtezésének több, mint harmadszázada húzódó-halasztódó ügye így jutott el a végleges megoldáshoz. A felsőbb hatóság hozzátevés és elvevés nélkül elfogadta Frenreiss igazgató gyakorlati érvekkel alátámasztott selejtezési tervezetét.

67 Az évekig tartó irattár-levéltár-selejtezésí munka ezen a nyomon haladva folyt le. A valóságban történt selejtezés az iratkiválasztás lehetőségeinek és határainak megállapításában természetesen az évtizedekkel korábban hozott rendelkezéseket tekintette iránymutatásnak. Azok az elvek, amelyeket az irattári anyag selejtezésének kérdéseit először összefoglaló 1825, évi, az íratok megsemmisítésének korlátozásával foglalkozó, 1832-ben megjelent rendelet és végül a továbbfejlesztést jelentő 1856-os szabályzat fektetett le, változatlanul a vezető szempontjai voltak a munkának. Az iratanyag szerkezetén végighaladó és egyes íratféleségek sorsát mérlegelő külön útmutatás nem is készült a selejtezést végző tisztviselők számára, Mintának két idegen utasítást választottak, amelyeknek használhatóságát többéves gyakorlat igazolta. Az egyiket 1838 augusztus 1-én adta ki a bécsi Hofkammer a német tartományok kamarai jövedelmeit kezelő igazgatóságok, valamint a velencei és milánói kamarai hivatal részére, s ezt az utasítást a magyar kamara még 1839-ben tájékoztatásként kézhezkapta. A másik, amely lényegében az előbbin alapszik, illetve annak a saját céljához alakított egyéniesítése, 1848 május 9-én jelent meg a harmincadhivatalok iratselejtezései számára útmutatásul.

68 Mindkettőjük kiindulási pontja: az iratanyag a selejtezés értéklésében két élesen elkülönülő csoportra tagozódik, az egyiket a beletartozó íratdarabok időtlen jelentősége kiemeli a selejtezés szükségszerűsége alól, a másik meghatározott időhatárok (3, 10, 20 év) eltelte után megsemmisíthető. Ezt az íratsorsokról döntő értékelő munkát az iratok tárgyának az élet folyásához igazodó sokrétűsége folytán lehetetlen feladat volna hiánytalanul körülírni, A selejtezési utasítás csak példaszerűen mutat* 68 0. L„ kam. lt., Decr. Cam. 173/1859. 67 0. L„ kam. lt., Decr. Cam. 186/1859. 68 0. L., kam. lt., Decr. Cam. 223/1856., 21 „ 52/1863. Az előbbi utasítás 1873. május 10-én magyar nyelven is megjelent. Az utasításokra többször történik hivatkozás, és a bécsi kamarait rendszerint a Galizische Normalien Sammlung-ból idézik. 285/1863., 12., 118/1864.