Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE 109 ügyosztályok szerint csoportosított aktáknak, vagyis a szigorú levéltári álláspont szerint idegen „irattári" testnek tekintett anyag selejtezését írta elő. Általánosságban körvonalazta a selejtezés gyakorlati kérdéseit is. Mintának a számvevőség selejtezési eljárását jelölte meg és ennek leírását szintén megküldötte a levéltárnak. Egyúttal a selejtezés útját is megállapította, A munka az allevéltárnok közvetlen felügyelete alatt folyik, a selejtezésre kiválasztott iratdarabokról összefoglaló jegyzékeket vesznek fel és ilyen módon . a megsemmisítésre előkészített kötegeket előbb az allevéltárnok, majd a kamara tanácsa vizsgálja fölül. A számvevőség gyakorlatát módosítva, külön intézkedett a kamara a nyomtatott körrendeletek sorsáról. Ezeknek a selejtezését már tíz év múlva megengedi és csak azokat tartatja meg, amelyek még érvényes irányelvet fektetve le, a mindennapi hivatali használatban nélkülözhetetlenek. A többieket — öt-öt példányt kivéve — meg kell semmisíteni.

53 A történeti szempont, amely az áttanulmányozott bécsi selejtezési utasítások nyomán emelkedhetett indítástadóvá, jelentős gazdagodás a számvevőség korábbi selejtezési gyakorlatával szemben. Az átalakult iratszemléietet még jobban elmélyítette az udvar, amikor néhány év múlva, 1832-ben a magyar kamarához intézett rendeletében általánosságban foglalkozva a selejtezés gondolatával, határozott állást foglalt az egyoldalú aktapusztítással szemben. Mindazoknak az iratoknak a selejtezését csökkenteni kell — írja —, amelyek még szükségesek, hasznosak, fontosak, vagy esetleg a távolodás az időben teheti azzá őket. És ez a kímélet azokra az aktákra is kiterjed, amelyek bár a hivatalos használat számára már nem alkalmasak, de történeti vagy egyéb vonatkozásban értékük van.

54 Az iratokat tehát nemcsak jogbiztosító jellegük emeli át a levéltárhatáron, hanem az is megmenti őket a pusztulástól, hogy elmúlt idők, elmúlt emberek sajátosan egyéni arcát örökítik meg. A romantika érdeklődést ébresztett a múlt iránt és az irodalom által nevelt, a múltban csak mondákat, meséket kereső hamis történetszemlélet azután a letűnt valósághoz és az ezt közvetítő iratanyaghoz is másként közeledett, mint a jogi érték súlya szerint mérő XVIII. század. A romantika új szemlélete, amely ezidőben Ld, az 52, számú jegyzetet, O, L., kam, lt

M Decr, Cam, 72/1832.