Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

108 SINKOVICS ISTVÁN azonban, amely a szorosan vett ,»irattári" anyagon kívül — ilyennek tekintették a magyar kamara összes ügyosztályainak iratait 1773-tól 1804-ig, a megszűnt szepesi adminisztráció ügyiratait 1775-től 1813-ig — magába foglalja a szepesi kamara különféle íratsorozatait 1567 és 1767, illetve 1567 és 1774 között, továbbá több feleslegessé vált mutatókönyvét, kellő gondossággal sok haszontalan darabot lehetne kiválogatni és lemezpapír készítésére fordítani.

50 Az irattár viszont a maga 1805-ben kezdődő iratanyagában még nem tartotta időszerűnek és tanácsosnak a selejtezést, mivel a mindennapos gyakorlat azt mutatja, hogy még a kevéssé fontos akták is nem egyszer szükségesek lehetnek.

51 S az irattár, minthogy számára nem a selejtezés volt az egyetlen védekezés a helyhiánnyal szemben, saját szempontjából sokkal egyszerűbb és hasznosabb megoldásnak tekintette az időben távolabb eső, de meg nem semmisíthető anyagának átengedését a levéltár kezelésébe. A bizottság javaslata nyomán a kamara elsősorban a levéltár iratselejtezését szabályozta, hiszen ettől közvetve részben az irattár tehermentesítését is lehetett várni. Ha ugyanis a felesleges anyag megsemmisítésével a levéltárban iratraktározásra hely szabadul fel, ez lehetővé fogja tenni újabb irattári anyag átvételét. Az 1825-ös szabályrendelet arra a sorsdöntő levéltári kérdésre, hogy mit szabad selejtezni, és mit nem, nem a XVIII. századi levéltárszemlélet egy szempontot kiemelő és minden mást feláldozó, éppen ezért nem a saját korából nézve, egyoldalúnak látszó álláspontjáról, hanem szélesebb távlatokba helyezkedve, válaszolt. A levéltár kötelessége, hogy necsak azokat az aktákat őrizze meg, amelyek a királyi kincstár vagy magánosok birtok jogait védik, hanem mindazokat az irtokat is, amelyek tárgyuk súlyánál fogva valamikor segítséget vagy adatot szolgáltathatnak a kor, különös ünnepségek és szokások történetéhez.

52 A selejtezési határok ilyen módon történt meghúzása, természetesen kifejezetten magáévá teszi a kamarai levéltár felfogását, hogy a levéltárban az eredeti levéltári állagok egyáltalán nem selejtezhetők. A kamara utasítása tehát csakis az irattártól 1802-ben, illetve 1815-ben átvett és 50 0. L., kam. lt., Fisoale 1835. F. 14. P. 70. (69. számú melléklet.) '

5Í 0. L., kam. lt., Gremiale 1833. F. 1. P. 43. 52 0. L., kam. lt., Decr. Cam. 199/1825.