Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.
A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE 107 a hasznavehetetlen iratanyag eltávolításának kérdését. ÍS Iratok megsemmisítésére azonban csak a számvevőség levéltárában került sor, a kamarai irattárban és levéltárban csak jó pár év tized múlva merült fel a selejtezés gondolata. A levéltár ugyan bizonyos mértékhez mérő kiválogatás útján nyílott meg egyes iratféleségek számára, a levéltárjogosultságot el nem érő iratoknak azonban nem a megsemmisülés volt a sorsa, hanem az eredeti elgondolás szerint vissza kellett kerülniök az irattár őrizetébe. Ismeretes, hogy az 1755-ös utasítás határozott kézzel választotta szét a két hivatal célját, rendeltetését és őrzési körét, idők folyamán azonban a levéltár kénytelen volt saját kezelésébe „irattári" anyagot is átvenni. így azután a közös természetű és az 1805-ös határnál a két iratőrző hivatal között -megosztott regisztraturálís iratanyag selejtezésének kérdései összekapcsolták az irattárat és a levéltárat. Minthogy mindkét őrzőhelynek egyre nagyobb gondot okozott az irattermés megfelelő és az íratok zavartalan használatát biztosító elhelyezése, a számvevőség példája pedig bebizonyította, hogy a kellő megfontolás mellett végzett íratselejtezésekkel a kincstár érdekeinek feláldozása nélkül lehet időről-időre megoldani a helykérdést, a kamara elhatározta a ,,haszonvehetetlen iratok kiküszöbölését" ezekben a hivatalokban is. A bizottság, amelyben az irattár, számvevőség és levéltár képviselői 1825 nyarán végiggondolták a selejtezés egész kérdéssorát, a számvevőség selejtezési módszerének szabályozása mellett megállapította a másik két kamarai hivatal iratkiküszöbölésének jövő irányvonalát is, 49 A levéltár kiküldöttje kiindulási pontnak a levéltárban őrzött iratanyag összetételének és szerkezetének figyelembevételét ajánlotta. A levéltárban ugyanis, szemben az 1755-ös elgondolással, a szükség tör vény bontó kényszerűsége folytán nemcsak „levéltári", hanem „irattári" állag is van, kettőjük között pedig áthidalhatatlanul mély az értékkülönbség. Az előbbi iratcsoport, amelybe felfogása szerint oklevelek, gyökeres jogot biztosító okmányok, az 1531 és 1804 között kelt királyi rendeletek és az 1545—1772. évekből való kamarai felterjesztések, átíratok, leiratok tartoznak, egyáltalán nem selejtezhető. A másik iratosztályból 48 0. L„ kam. lt., Canc. et reg. 1784. Május. 139. 49 Ld. a 45. számú jegyzetet, továbbá O, L., kam. lt., Decr. Cam, 199/1825., 183/1833.
