Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.
106 S1NKOVICS ISTVÁN tezésének számvevőségi és jogi szempontból egyaránt kifogástalan és mindenekelőtt évek próbáját kiálló eddigi gyakorlatát. Az 1825. évi augusztus 24-én kiadott kamarai szabályrendelet a számvevőség irattárának selejtezésében megtartotta alapnak a magyarországi jogi elévülés éveit és elfogadta az eddigi iratosztályozást, részletezve a megőrzést érdemlő iratféleségeket, a megsemmisíthető darabokat pedig csak általánosságban határozva meg. 46 A számvevőség tehát továbbra is a megszokott módon válogatta szét aktaanyagát és szállította papírmalomba a „hasznavehetetlen" iratokat. Másfél évtized múlva azonban már ez a selejtezési eljárás sem volt megfelelő segítség az iratanyag feltartóztathatatlan ömlésével szemben. Nemcsak a raktárak, hanem a hivatali helyiségek is annyira megteltek számadásíratokkal, hogy a polcrekeszeken kívül már a padlóra kezdték rakni az iratcsomókat. Pillanatnyilag nem volt más kivezető út, mint hogy a 32 éves határt, amely a jogügyígazgató szerint különben sem volt merev, átlépve a felülbírált és elintézett számadások mellékletei közül 1819-től visszamenőleg, vagyis húsz év távolságában egyeseket kiselejteznek. Ilyenek voltak a számvevőség megítélésében az erdeifa-eladasra, legeltetési díjra és makkoltatásra vonatkozók, híd-, vámbárcák, eladási jegyzékek gyümölcs- és tűzifákról, a különféle egyéni tízedleírások, fizetés- és illetménynyugták, postanaplók, kevéssé fontos robotéi számolások stb. Megsemmisítésük pedig átmenetileg megoldaná a számvevőség helykérdését és a kincstár érdekeinek károsodást nem okozhat, hiszen két évtized eltelte után nem fordulhat elő eset, amelynek tisztázásához nem volnának elegendők a megmaradt naplók és számadások. 47 A kamara hozzájárult a tervhez, amely nem állott ellentétben az 1825-ben elismert selejtezési gyakorlattal és nem is jelentette egyes irattestek elpusztítását nyom nélkül, hanem csak a helyet valóban feleslegesen foglaló íratrészeket semmisítette meg. ///. Irátselejtezés az irattárban és a levéltárban. II, József kezdeményezésére a kamara még 1784-ben tervbe vette, hogy a Budára költözés után valamennyi iratőrző kamarai hivatalban egységesen meg fogja oldani 46 0. L„ kam. lt., Decr. Cam. 199/1825. 47 0. L M kam. lt., Gremiale 1839, F. 5. P. 50.
