Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

92 EMBER GYŐZŐ el, ha igazolni tudják, hogy az ügyben a helyi hivatalok már határoztak, vagy pedig tárgyalását megtagadták. Kivételt csak nagyon fontos vagy sürgős esetekben, továbbá az uralkodó egyenes meghagyására tehetett. Hogy pedig a rendkívül zavaros jobbágypanaszok elintézését lehetővé tegyék, ilyen természetű beadványokat csak akkor vettek át, ha azokat a megyéknél a megyei ügyészek, a helytartótanácsnál pedig a jobbágyügyvivők (ágensek) átnézték és aláírták. Hogy azonban a méltánytalanságot lehetőleg kiküszöböljék, az iktató csak akkor utasíthatta viszsza a folyamodókat, amikor egész nyilvánvaló volt, hogy az elsőfokú hatóságot minden elfogadható ok nélkül kerülték meg. Egyébként az ilyen beadványokat külön könyvbe vezette be, azután átküldte az ügyosztályokba, ahol hátukra vezették a döntést és ha érdemesnek találták tanácsi tárgyalásra, utasították az iktatóhivatalt, hogy iktassa és úgy küldje vissza az előadókhoz őket,

32 * Áttekintve a fentiekben ismertetett rendeletek sorát, valamennyiben ugyanazt a szellemet, II, József fáradhatatlan munkabírását, rajongó munkaszeretetét találjuk. Rövid néhány esztendő alatt gyökerében alakította át nemcsak a közigazgatás szervezetét, hanem ami ennél sokkal jelentősebb és maradandóbb volt, új tisztviselői etikát teremtett, az állam szolgálatának, a közügyek intézésének új szemléletét honosította meg. Központosító törekvései kudarcot vallottak, halála után visszaállították az 1780-i szervezetet, a közigazgatás és pénzügyigazgatás irányítását újra külön hatóságra bízták, A helytartótanácsot is külön választották a kamarától, az ügyintézésen azonban semmit sem változtattak, egy-két lényegbe nem vágó intézkedést nem számítva, a tanács munkája azokon az alapokon maradt meg, amelyeket a tragikus sorsú uralkodó fektetett le. II, József érdemeit a közígazgatástörténet nem a szervezetet újjáformáló, de eredménytelenül maradt rendeletei, hanem a hivatalok belső életét megreformáló és egész 1848-ig megszabó, a gyakorlatban is bevált elgondolásai alapján értékelheti. És ezen az alapon helyét a legelsők között kell kijelölnie. Rövid életű uralkodásának ezt az eredményét a történetírás eddig még nem méltányolta. 83 Az 1787. jan. 1-í királyi leirat Htt-i lvt. Grem. 1787. fons 149. pos. 1. Az annak alapján készült utasítás u. o. 1787. fons 8.