Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

88 EMBER GYŐZŐ láttamozást ne tekintsék üres formaságnak, mert ezáltal teljes felelősséget vállalnak a fogai-mázatokért. Ha az alsófokú hatóságoktól jelentést kérnek, röviden, de félreérthetetlenül jelöljék meg, hogy miről és milyen felvilágosításra van szükségük. A fölösleges formaságokat minden téren ki akarta küszöbölni, ezzel szemben a tartalomra helyezte a súlyt, ez II. József rendelkezéseinek egyik legjellemzőbb és leglényegesebb vonása. Elrendelte, hogy a felterjesztéseket csak az elnök és az előadó írja alá. Megengedte, hogy az elnök külön levélben, ú, n, elnöki iratban forduljon a kancellárhoz.

24 Fölöslegesnek ítélte, hogy minden felterjesztésen feltüntessék az ülésen jelenvoltak neveit, minthogy az a jegyzőkönyvekből úgyis kitűnt.

25 A címzésekből, megszólításokból, befejezésekből kihagyatott minden díszítő sallangot, szépen hangzó, de semmitmondó udvariassági fordulatot.

62 A barokk ünnepélyességét a felvilágosodás hidegebb józanságával helyettesítette. Ügy határozott, hogy a kebelbéli bízottságok jegyzőkönyveit, ha nem talált bennük semmi megjegyezni valót, külön kísérő írat nélkül, egyszerűen az elnök láttamozásával terjessze fel a tanács. Hasonlóképpen járhattak el az alsófokú hatóságok, amikor különböző jelentéseket és jegyzőkönyveket minden észrevétel nélkül továbbítottak a tanácshoz. Azt már láttuk, hogy a kancellária és a helytartótanács levelezésében általánossá tette a decretumot, azaz az uralkodó nevében, de aláírása nélkül kiadott kancelláriai rendeletet, amit, szemben az uralkodó által is aláírt rescriptummal, azaz királyi leirattal, nem a tanács elnöke, hanem az iktató bontott fel. Ennek mintájára bevezette a helytartótanácsi decretumot is, amelyet a tanács elnöke nem írt alá és amelyet nem az alsófokú hatóság vezetőjéhez, hanem magához a hivatalhoz címeztek, úgyhogy a főnök távollétében helyettese is felbonthatta. Ha pedig azt akarták, hogy az alsófokú hatóság feje személyesen vegye a rendelkezést kézhez, az ú. n. 24 A helytartótanács és a fóhadparancsnokság között már 1784-ben bevezették az ú, n. per notas levelezést, amelynél az átiratot csak az elnök írta alá. Htt-i lvt. Gremíalia, 1784, fons 134, 25 1793-ban azután ismét meghagyták a kiadóhivatalnak, hogy az iktató feljegyzései alapján a felterjesztéseken tüntesse fel az ülésen jelenvoltak és az előadók neveit, Htt-i lvt, Gremíalia, 1793, fons 21. pos. 1. 26 A helytartótanács és kamara levelezését az egyesítés előtt egyszerűsítették. Htt-i lvt, Gremialía, 1785. fons 44.