Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

80 EMBER GYŐZŐ az esti utolsó küldemény mellé fél ív papírost csatolt, amelyen feltűntette a tanácsülés számát, az előadó és ar ügyosztály nevét, az aznap átküldött folyó beadványok számát és a napi keltet. Ezt az ellenőrző ívet azután az előadó csatolta a felülvizsgálatra küldött jegyzőkönyvhöz és fogalmazatokhoz, úgyhogy az alelnök ebből állapíthatta meg, hogy napról-napra minden ügyet elintéztek-e. Az ülés elé tartozó darabok átküldését pedíg úgy akarták ellenőrizni, hogy meghagyták az iktatónak, hogy az egyes ügyosztályoknak kijelölt beadványokat ülésrőlülésre vörös ceruzával írt sorszámmal lássa el, külzetükön felül, az iktatószám és a praesenta között. A currens darabokon kívül azonnal, tehát soron kívül, esetleg az ülést meg sem várva, intézték el a rendkívül fontos vagy sürgős ügyeket is. Az ilyen beadványokat az elnök, ha ő bontotta fel, nem is az iktatóhivatalba, hanem egyenesen az előadóhoz küldte. Ha pedig az iktatáson már keresztülmentek, az előadó emelte ki őket az ülésig félretett iratok közül. Ezért minden nap gondosan át kellett néznie az iktatott anyagot. Az ilyen soron kívüli elintézésnél az előadó vagy megbeszélte előbb az ügyet az elnökkel, vagy mindjárt elkészíttette a fogamazatot, s feltűntetve rajta a sürgősség okát, egyenesen azt terjesztette jóváhagyás elé. Az ilyen kiadványok fogalmazatait a kiadó a tisztázás után az iktatóhivatalba küldte át, ahol, ha még nem voltak ott, utólag iktatták és küldték el az előadókhoz őket. Az ülés jegyzőkönyvekbe is bekerültek, azzal a megjegyzéssel, hogy sürgősségük miatt ekkor és ekkor ilyen és ilyen módon nyertek elintézést. Az is előfordult, hogy valamely ügyről a tanácsülés állapította meg, hogy sürgős. Ezeknek fogalmazataít és tisztázataít ugyancsak soron kívül, lehetőleg még aznap készítették el. Üjítást vezettek be 1785 novemberében az előiratok csatolása tekintetében. Eddig az iktatóhivatalból átküldött iratokat az irattár szerelte fel a tárgyra vonatkozó korábbi iratokkal. Ilyen módon személyes felelősséggel senki sem tartozott értük, s igen gyakran előfordult, hogy az ügyintézés hosszú útjának valamelyik szakaszán elkallódtak. Ezen most úgy akartak segítem, hogy elrendelték, hogy az iktatóhivatal egyenesen az előadókhoz küldje a beadványokat, s ha élőáratokra van szükségük, az ügyosztály útján kérjék azokat. Minden egyes előíratról elismervényt állítsanak ki, s azt vagy maguk, vagy;