Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 79 referens vette át. Ha betegsége a munkában nem akadályozta, az elnök beleegyezésével otthon dolgozhatott. A currens ügyek elintézését újabb rendelkezésekkel egyszerűsítette és gyorsította az utasítás, amivel azt akarta elérni, hogy az iktatásra következő napon már a fogalmazatok is elkészüljenek. Az iktatóhivatal naponta háromszor, 9-kor, 12 után és este 6 előtt, küldte át az ügyosztályoknak az ilyen iratokat, ahol azokat azonnal bevezették .a jegyzőkönyvbe, A jegyzőkönyvet vagy maga a tanácsos készítette, vagy a titkár, esetleg a fogalmazó, a korábban "bevezetett gyakorlat szerint. Az újítást az jelentette, hogy <;sak az előadó írta alá, azután mindjárt elkészítették a fogalmazatokat is, amiket a tanácsos ugyancsak láttamozott (feltűntetve mindig a napi keltet is) és csak azután vitték a jegyzőkönyvet a beadványokkal és fogalmazatokkal együtt jóváhagyásra az alelnök elé. Ezáltal megtakarították a jóváhagyásra szükséges idő felét, anélkül, hogy az ellenőrzést lazították volna. Hasonlóképpen jelentékenyen gyorsították az elintézést azzal, hogy a currens ügyek kiadási, azaz végső jóváhagyási jogát is az alelnökre ruházták, úgyhogy az expediatur-t maga az alelnök írta ezekre a fogalmazatokra. Ezáltal az elnököt egészen mentesítették a currens ügyek gondjától, Fokozatosan fejlődött a folyó jegyzőkönyvek készítésének és kezelésének gyakorlati része is. A nov, 2-í utasítás meghagyta, hogy a naponkint továbbadott ívekre vezessék rá az ülés számát, amelynek jegyzőkönyvéhez azután hozzácsatolták őket, továbbá folytatólagos számokkal is lássák el, hogy a kiadóhivatalban a kiadványok letisztázása után könnyen megtalálják és összefűzzék az együvé tartozó íveket, amiket azután a megfelelő beadványokkal együtt hétről-hétre átvett az irattár. Az irattár munkáját pedig azzal könnyítették meg, hogy áz egyes beadványok tartalmi, kivonataiban feltűntették annak a helytartótanácsi kiadványnak számát és keltét is, amelyre az illető irat mint válasz érkezett. Erre azért volt szüksége az irattárnak, mert igen sok beadvány egyáltalában nem került oda, hanem vagy a számvevőséghez jutott, vagy továbbították valamelyik hatósághoz, így a lajstromkönyvekben csak a jegyzőkönyvi kivonatok alapján örökíthették meg. Hogy az előadó biztos legyen benne, hogy az iktatóMvatalból minden currens darabot megkapott, az iktató