Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

74 EMBER GYÖZÖ könyvet maguk az ügyosztályok készítették el, mégpedig nem az ülés után, hanem a tárgyalás előtt, úgyhogy kész jegyzőkönyv-tervezettel jelentek meg a tanács előtt, amibe az esetleges változtatásokat rögtön az ülésen, vagy közvetlenül azután jegyezték fel. Az előadói ívek egyik részét pedig be sem mutatták a tanácsnak, hanem tanácsi tárgyalás és jóváhagyás nélkül tették meg az ügyintézés alapjává; A helytartótanács munkáját az 1783-i reform előtt az tette rendkívül lassúvá, hogy minden egyes beadványt és fogalmazványt bemutattak a tanácsnak, az ügy minden egyes fázisában maga a tanács intézkedett. Márpedig igen ritka volt az olyan ügy, amiben azonnal véglegesen, vagy csak akár érdemlegesen is intézkedtek volna. Az érdemleges intézkedést az íratváltás végnélküli láncolata vezette be. Az egyes hatóságok hatásköre nem volt pontosan szétválasztható, közigazgatási, pénzügyigazgatási, igazságszolgáltatási, katonai ügyek még szoros kapcsolatban állottak egymással. Egy kamarai birtokon élő jobbágy panasza az elszállásolt katonaság ellen úgyszólván minden hatóságnak munkát adott. Jelentéseket kértek és küldtek, átiratokat szerkesztettek egy-egy egész jelentéktelen kérdésben az államigazgatás minden ágában. De az egyes kormányzati ágakban sem volt pontosan elhatárolva, hogy mi tartozik az udvari, mi az országos és mi a vidéki hatóság elé. A jobbágyok pl, panaszaikkal közvetlenül az uralkodóhoz * illetve a kancelláriához fordultak. A kancellária a helytartótanácstól, a tanács a megyéktől kért felvilágosítást; A helytartótanács 1783 előtti jegyzőkönyvei sokszor oldalakon keresztül nem örökítettek meg egyetlen érdemleges intézkedést sem, hanem mindent elhalasztottak addig, amíg a kért utasítás, felvilágosítás, vagy jelentés megérkezett. Ezen a bajon Niczky úgy segített, hogy különválasztotta azokat a beadványokat, amelyek érdemben is tárgyalás alá kerültek, azoktól, amelyekben csak előzetesen intézkedtek, vagy pedig amelyek egyszerűen csak tudomásul szolgáltak, A tanácsülés elé csak az előbbieket vitték, az utóbbiakat a tanácson kívül az előadók intézték el. Az előbbieket ülés elé tartozó (sessionalis), az utóbbiakat folyó (currens) ügyeknek nevezték. Az előbbiekről vezetett előadóíveket foglalták össze az ülés jegyzőkönyv (protocollum sessíonale) név alatt, míg az utóbbiak elintézésére készült íveket a folyó ügyek jegyzőkönyvének, vagy egyszerűen folyó jegyzőkönyvnek (protocollum currens) mondották.