Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 59^ leghívebb szolgája, II, József. Ha meg akarjuk érteni azoknak a rendeleteknek okát és értelmét, amelyek a helytartótanács ügyintézését újabb és újabb intézkedésekkel igyekeztek egyszerűsíteni, gyorsabbá és pontosabbá tenni, s amelyek e hivatal fejlődésének alapjai lettek egészen 1848-ig, II. Józsefnek a közigazgatásról vallott elveiből

1 kell kiindulnunk, hiszen minden fontosabb döntése saját, kezdeményezésére vezethető vissza. A felvilágosult abszolutizmus tanítása szerint az államnak és az államhatalom minden szervének, az uralkodótól kezdve a legalacsonyabb hivatalszolgáig, rendeltetése egyedül az, hogy a közösség érdekét, a köz javát (bonum publicum, das allgemeine Wohl) minél tökéletesebben szolgálja. Ezt a felfogást II. József sziklaszilárd hittel vallotta, a maga személyére megalkuvás nélküli szigorral alkalmazta és egész birodalma közigazgatásában érvényesíteni szerette volna. Körlevele, amit uralkodása negyedik évének kezdetén intézett a monarchia minden hivatalához, lélekbemarkolóan szép és egyszerű szavakban foglalja össze gondolatait és kívánságait „Arra törekszem, mondja ebben a pásztorlevélben, hogy azt a lángoló buzgalmat, amely engem az állam és a közösség javának szolgálatában hevít, a haza minden szolgájában életre keltsem, Rajtam kezdve, senkinek sem lehet tehát más célja, mint a nép nagyobb részének haszna és java." „Rendeletet rendelet után adtam ki, panaszkodik, de sohasem voltam benne biztos, hogy azokat végre is hajtják. Mert a legtöbb hivatalnok az ügyeket csak gépiesen intézi, nem azzal törődik, hogy a kitűzött célt elérje és az alája rendelt tisztviselőket affelé irányítsa, hanem csak arra vigyáz, hogy valami olyat el ne kövessen, amiért a szolgálatból elbocsátanak. Márpedig ilyen gépies ügyintézéssel a köz javát szolgálni nem lehet." „Aki az állam szolgálatában áll,, vagy oda akar jutni, annak önmagáról le kell mondania. Semmilyen mellékkörülmény, semmilyen magánügy vagy kedvtelés hivatalától el nem vonhatja." „Szolgálatát neórák, ne napok vagy oldalak szerint mérje, hanem előbb intézzen el minden ügyet becsületesen, azután szabad óráit azzal a büszke öntudattal élvezheti, hogy a rábízott feladatot mindig megoldotta. Akit nem az a vágy ösztönöz, hogy hazáján és polgártársain segítsen, hogy a köz javát előbbre vigye, az hívatalviselésre nem alkalmas, nem méltó' rá, hogy tisztséget nyerjen és fizetést élvezzen." „Az egyéni haszonkeresés az oka a közügyek kárának, olyan bűn, amit