Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

'60 EMBER GYŐZŐ közhivatalnoknak megbocsátani nem lehet. Nemcsak pénzvágyban nyilatkozik meg, hanem minden olyan előnyben, amely míatt a félremagyarázhatatlan igazságot elhallgatják, a jelentéseket homályba burkolják, a rendeletek végrehajtását elhalasztják vagy kijátszák, fontos körülményeket eltitkolnak. Arra, aki ebben a bűnben vétkes, a köz szolgálatát nem lehet bízni. Ilyennek kell tekinteni azt is, aki ezekről az előnyökről nem rántja le a leplet, hanem részesedik bennük, vagy csak az alkalomra vár, hogy részesedhessék. Az a hívatalfőnök, aki az alájarendelt tisztviselőknél ilyesmit elnéz, esküjét szegi meg és irgalom nélkül lakolnia kell. De vétkezik királya és polgártársai ellen az a hivatalnok is, aki főnökét ilyen esetben nem jelenti fel,"

1 Súlyos mondatok ezek, s ha valaki megírja majd a tisztviselői etika történetét, külön fejezetet szentelhet nekik, A pásztorlevél minden során érezni, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonított IL József a közigazgatásnak és hogy mennyire elégedetlen volt a korabeli viszonyokkal, Elkeseredve tapasztalta, hogy az országos hivatalok, amilyen volt a helytartótanács is, igen sokszor csak továbbítják a királyi rendeleteket és az alsófokú hatóságok jelentéseit, anélkül, hogy érdemben valamit is cselekednének. Ha a helyzet nem változik, mondotta, kár minden íillérért, amit az adófizetők pénzéből a tisztviselők fizetésére költenek. Egyszerűbbé, gyorsabbá és pontosabbá akarta tenni a közigazgatást, javítani és újra javítani akart, az eredménnyel sohasem volt megelégedve. Tízéves uralko1 Az 1784, febr, 13-án kelt körlevelet 1. Orsz. Lt. Kanc, lt, 1784: 1464, sz, a. Nagyrészt szószerint közölte Fessíer, L A.: Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen, 10, Theil. (Leipzig 1825). 485—498, 1, — Továbbá Horváth Mihály: Magyarország történelme. 7, k. 2. kiad. (Bp, 1873), 517—524, 1. — Marczali Henrik nagy munkája: Magyarország története II. József korában, 1—3. k, (Bp, 1885 —1888),, egy-két értékes adatot tartalmaz a központi hatóságok történetére is, de nem teljes és nem rendszeres. Ilyen szempontból Horváth Mihály munkája sokkal használhatóbb, II, József uralkodói elveinek legjobb jellemzése Szekfű Gyula: Magyar történet, V, k. 3. kiad. (Bp, 1936J, 37—52. 1. L. továbbá Máíyusz Elemér: II. József tolerancia-gondolatának eredete. Domanovszky-Emlékkönyv, (Bp, 1937), 450—473, 1, Máíyusz nemcsak a tolerancia-gondolatról szól, hanem József egész élet- és államszemléletéről. A legújabb külföldi irodalom eredményeit is felhasználja, A bécsi központi hatóságok történetét az osztrák irodalom e korra nézve még nem tisztázta, a Fellner-Kretschmayr-féle iratkiadás is csak 1780-ig jutott el. Dolgozatom megírásánál így analógiákra ebben a részben sem támaszkodhattam. Forrásom a levéltár anyaga, az utasítások, rendeletek és maguk az iratok voltak.