Levéltári Közlemények, 16. (1938)
Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Nagymihályi István: Az új olasz selejtezési szabályok / 45–57. o.
\ OLASZ SELEJTEZÉSI SZABÁLYOK 55 talmazó illeték-kiszabási könyvek őrzik meg a jogügyletek tartalmát a jövő számára. 6. a szóbeli szerződéseknek esetleg a levéltárakban őrzött felmondásai. A közjegyzői levéltárak a selejtanyagot ugyancsak az Állami Főfelügyelőségnek tartoznak rendelkezésére bocsátani, s ezzel állapodnak meg az árra és az átengedés módozataira vonatkozólag is, A közjegyzők a kerületi közjegyzői levéltárak vezetői által meghatározandó időpontig és módozatok mellett kötelesek a fenti 1. és 2. pontokban felsorolt váltóóvatolási, illetőleg az élők közötti jogügyletekről készített sorkönyveket a kerületi közjegyzői levéltáraknak átengedni. Az átadás megtörténtéről e levéltárak vezetői két példányban jegyzőkönyvet készítenek, az egyik példány a levéltárban, a másik pedig a beszolgáltató közjegyzőnél marad. A beszolgáltatás költségei a közjegyzőt terhelik. A rendelet életbeléptétől számított 15 napon belül minden közjegyzői levéltár vezetője köteles az igazságügyminisztériumnak két példányban jegyzéket küldeni a kiselejtezendő iratokról, megjelölve minden sorozatnak kezdő és befejező (végső) keltét és mennyiségét, s e jegyzékeket véleményük f elter j'esztése végett megküldik az illetékes állami levéltáraknak is. Az igazságügyminiszter a vélemények meghallgatása után — ha egészben vagy részben felhatalmazást ad a selejtezés foganatosítására — visszaküldi az elenchus egyik példányát az illető közjegyzői levéltárnak és közli vele az esetleges kívánalmakat, . . Az állami levéltári intézményekben végzendő selejtezés tárgyában a belügyminisztérium polgári közigazgatási osztályának levéltári alosztálya adott ki rendeletet 1937. nov. 30-án. 30 Előrebocsátotta, hogy az állami levéltári tanács véleményének meghallgatása után arra az elhatározásra jutott, hogy felhatalmazza az állami és provinciális levéltárakat a bennük őrzött olyan iratok „racionális" selejtezésére, amelyek egyáltalán semmiféle történelmi vagy jogi fontossággal és jelentőséggel nem bírnak. A selejtezés munkáját a legrövidebb időn belül végre kell hajtani a rendes, tehát a levéltári szabályzatban megálla30 8700. sz. a.
